|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Bízok Istenben, hazában, az emberekben.
Bízok, hogy nem végezzük mindnyájan vermekben.
Bízok az emberségben, a környezetemben.
Bízok, hogy szebb és jobb lesz, az eljövendőben. |
|
 V
Szemedbe költöztek a csillagok
a felhőktől terhes égbolton
– villám és dörej –
szél járja a borult eget |
|
 Sz
Mikor kint megláttalak, megszerettelek,
De ott hagytalak a hideg télben.
S most a tavasz jöttével újra kereslek,
Soha nem foglak látni, úgy féltem!
|
|
 V
Szél macerálja a vizet,
a taraj habosan liheg,
s a csöppjeire tört elem,
szétszóródik a köveken, |
|
 V
Hiszen a gyomrom már egyre nehezebben bírja nélküle,
Ezért akkor is veszek kettő adagot belőle,
mivel ennyit meg kell ennem, hogy nyugodtabb legyen a
bendőm tőle. :) |
|
 H
A réten rémült birka bámult rám,
Embert először engem látott tán.
|
|
 H
Apám a magasba emelt,
könnye patakzott szótlanul,
és én semmit sem értettem
akkor, azon a bús hajnalon.
|
|
 M
A lelkek nem szeretik a földet,
váratlanul találkoznak velünk,
inkább feledni akarnák a megsértett szenvedőt,
bátortalanul, lassan hátra húzódnak |
|
 V
Az eperfagylalt visszanyalt,
frissen vasalt ingedre hasalt.
Rózsaszínű foltot hagyott,
mint egy pecsét, úgy ragyogott, |
|
 M
Mint a festő, fényecsettel
érkezett meg a szeptember,
libben vállán köd-köpönyeg
borítják hulló levelek. |
|
 V
Ázok és fázok és megállok,
Lecsurgó vízre rácsodálok.
Fénynyalábok a vízcseppekben,
Tükröződnek a tág szememben. |
|
 M
Elfeledni, minden rosszat,
amin már változtatni
úgysem lehet soha,
de ha szép volt, nem is akarunk. |
|
 M
Toppant botomnak nem nő szárnya,
beakadtam a változásba,
az idő szétesik gerezdre,
egy minden reggel, nappal, este, |
|
 M
Csodás a pillanat, áthat
szívet, lelket melengető
bújj hozzám és mindent láthatsz
mi lényemből szerethető |
|
 M
A líra is csak közlések sora,
az átlagolvasó nem ostoba.
Nem hagyja õ, hogy a józan eszét
egy költõ-klón verssel verje szét. |
|
 M
Kósza alkonyi szél kisodor a partra,
jövőm köd takarja, nem látok át rajta.
Visszajöttem csipet emlékért a tóra,
itt az idő mintha visszafelé folyna. |
|
 M
Azért, hogy kikerüljük beleegyezésünkkel a törvényt,
arra ösztökél a szívünk hangja,
ezüst tücskök hangjával a mélyből,
és buzdít, nap, mint nap, óráról, órára. |
|
 M
Amikor csendben valakik
halk zokogása hallatszik,
Te konokul majd búcsút intesz-e? |
|
 M
A te szemed bogarában,
Csillag ragyog, és csak nyár van.
Mikor nézlek, olyat érzek
Mint mikor a Napba nézek. |
|
 M
Az első szerelmet megszakítani lehet,
de elfelejteni sohasem.
Szinte, még gyerekek voltunk,
de olyan szerelem, nem lett az életben. |
|
 M
A halovány őszbe fényt hozott a lényed,
te általad kapott értelmet az élet.
Mikor botladoztál fogtuk kis kezedet,
erős kapocs a szív, ha szívet szeret. |
|
 M
Akarod-e tudni, hol leszek,
kinek varázsolok ezután?
Mondd, kinek másnak, ha nem Neked,
Te csak rossz emlék leszel csupán... |
|
 M
megtorpant, meg útnak ereszt,
a pléhkrisztus, a pléhkereszt,
s két kezemet kulcsra téve,
föllépek egy felhőszélre. |
|
 M
Meggysör korsóval! – Mily csodás
hőségben íze, harmata!
Meghúztam, majd az asztalra
tettem, míg vízbe hívott más. |
|
 M
És, ha a barna tetszik, kinek szeme parázs -,
tüzében olvasztom meg szívemet,
vagy a szőke vad mosolyában -,
Istenem, melyiket szeressem, nem tudom. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
