|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Sz
Mindig kell találnunk piciny lélek-sminket,
hogy finom, rebbenős, súlytalan púderrel
simíthassuk bensőnk, ha szipog a Reggel -
mert hasztalan kelt fel vígnak látni minket.
|
|
 Sz
Tűnik az alkony. Száll, száll!
Az este szárnyat bontogat.
A csendben némává válnak a szavak.
Szelíd pillanatok kúsznak lelkembe.
|
|
 Sz
Szeretnék újra szeretni,
álmomban forrón ölelni,
rózsaligetben sétálgatni,
szerelmünkről suttogni.
|
|
 Sz
Ha higgadt fővel jársz, míg más gyakorta
fejét veszíti, s okként emleget;
ha önbizalmad van, s bár más nem osztja,
te kétkedni magadban engeded;
|
|
 Sz
Az álmok legtöbbször szépek,
fontosak, reményben éltetnek.
De néha fel kell ébredni,
teljes szívvel, lélekkel érezni
s akkor rájössz,
|
|
 Sz
Nyisd ki szíved kapuját,
hadd bújjak most beléd,
nem fog fájni, a csudát!
Szerelmesem Te légy!
|
|
 Sz
Ha az élet hozott jót, azok mind a mocsárba vesztek,
Mindenhol csak ellenem harcoltak az eszeveszettek.
Ha az élet hozott jót, akkor rám rontott a szélvihar
És végignéztem ámulva, bénán, hogy minden szétkavar.
|
|
 Sz
Tóparton, a nádasban
nyári éjszakákon béka-szerenádban
élvezz nász-zenét,
szúnyogok zümmögnek, aláfestést.
|
|
 Sz
Jobban érzed, ha sorba fájlalod, ahogy a nap süt,
ahogy a fény ragyog, ahogy kitársz, vagy
becsuksz csöndesen, ajtót, kaput,
elárvult ablakot, és nézed-hallod,
|
|
 Sz
úgy halni,
ahogy ő halt meg egykor:
győzve, vezérként …
|
|
 Sz
Ha téged okolva fejét veszíti
mindenki, ámde te hűvös maradsz,
ha lényed az önbizalom feszíti,
de jogos kétkedést is elfogadsz;
|
|
 Sz
szellős szívem
nyári boldogsága
bennem
akarat helyett
|
|
 Sz
Sír, mint aki eszét vesztette,
s tépve haját döbbenten látja:
tűzben ég el, forrva, zihálva;
az Ég-kapu meg sarkig tárva -
|
|
 V
Részvétet nem tanúsítasz,
léha lett az életed,
szép szavamat régen ittad
fényt jelentett még Neked
|
|
 Sz
Szívemet átjárja az érzés
Szárnyaló gondolatom száll feléd
Simogató, bársony fénye szemednek
Lelkem húrjain megremegnek
|
|
 Sz
Apró áspiskígyó elvarázsolt engem,
dicsekedni véle, a keblemre tettem.
Raktam neki fészket, vettem drága kosztot,
míg a vagyonomból a kis dög kifosztott.
|
|
 Sz
Szemed bűvkörében fürdetsz egész este,
csókolgatod, círogatod ajkam, arcom,
két karod testemen tüzet csihol,
fejemet melledre, bőröd alá dugom.
|
|
 Sz
Szekérzörgés és
Állatbőgés zsivaja.
Falusi lárma.
*
|
|
 V
A haláltól rettegünk, az elmúlástól félünk,
pedig örök-élet reménye adatott nékünk.
Létünk forgása, mint tengerbe ömlő folyó,
hol mint égbe szálló pára majd földi bolyongó.
|
|
 V
Hűs édesség a napbarnított nyárból,
egy üde folt az őrjöngő világból,
és vágyunk érte, mohón, sorban állva,
kivárva, amíg becsikland a szánkba, |
|
 V
"Volt egyszer egy ember",
ideje volt tenger.
Úgy gondolta egyszer:
változik a rendszer. |
|
 V
Végre egy kis enyhülést
hozott a tegnapi szél,
minden egyes rezdülés
új az út, nekünk mesél! |
|
 V
Hold-fénye ugrál a rőt habokon,
hullám bodrozódik hullámokon.
Hadakozik haraggal a tenger,
birokra kel a viharos széllel. |
|
 V
Elromlott az életem,
de nem tudom mikor.
Oly fiatal voltam,
sokat tanultam, dolgoztam, |
|
 V
Hosszúlt nyaranta harcoltunk a porral
egy zsíroskenyér-harapás vigyorral,
s hogy a világot önfeledten játsszuk,
a legegyszerűbbet is kitaláltuk, |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
