|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 H
Egyszer nekem azt mondta: ... még a halál el nem választ,
s az egész szerelmedet nekem tartod...
elfeledted, feledésbe merült nálad.
Ilyen a világ, jól látom. A hibádat megbocsátom. |
|
 H
Kezek, lábak, karok, s egy fej csak...
Mint Síva vagy szarvasbogár,
(vagy pók is lehet)
száll a szélben
|
|
 M
Te nem tudod, milyen nehéz egy szív,
mely nyakban lóg, mint kő – s belé minden
kezdet, vég, kézfogó mély eret vés. |
|
 M
Mécses lángja pislákol, nem alszik ki,
- A rózsa is virítja örök szépét
Szívem sötét temetője 'mind őrzi
Elhunyt szeretteim utolsó képét. |
|
 M
A kis, hajas babám csacsogó
madárka, orcája ragyogó,
lelke csupa szív, nem nyafogó. |
|
 V
Látlak éjjel, nappal,
Mikor jön a hajnal.
Szívem akar téged
Maradok, hát véled |
|
 M
két szemedben, kék szemedben
tűzvirág van, tűz-világ van.
És az ajkad, a Te ajkad
oly hibátlan...megkívántam, |
|
 M
Úgy tűnik, már elvagyok a fásultság és kiégettség abszurdjába.
Éltem, őrzi magát; semmit… ki kellene nézni magából, de kába.
Ki rossz helyre született, azt az élet egyből a mélybe taszította…
Ki rossz helyre született, az saját emberi léte… kitaszítottja. |
|
 M
Gondos két kezedtől,
gondos két kezedtől,
nagyra növekedtem,
nagyra növekedtem, |
|
 H
Esős nyári napokon
Duzzog nyaraló rokon. |
|
 H
Márvány-tábla volt! -
Ott feküdt az élet!
Zöld gyepén nesztelen üvölt
A görcs, szunnyadó lélek! |
|
 H
Ha újra kezdhetném az életem,
hidd, nem csinálnék semmit másképp
lehet, hogy más lenne a félelem,
mit oly' könnyes szemeddel látsz még...
|
|
 V
Jégtükör, hómadár
befagyott tóra száll,
élveteg sugarát
hinti a Holdvilág. |
|
 Sz
Az üde hajnalt fény hasítja szét
Szűzi pillákon könnyes a harmat,
a cseppek gyöngyszemekként gurulnak,
a madarak arany szárnyakon szállnak |
|
 M
Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt,
Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt.
Ez volt a szombati napi bevezető program,
Már annyi, hogy ember a bőségtől majd' megroggyan. |
|
 Sz
Üde, friss a hajnal,
melyet úgy szeretek
madár dalol halkan
párjának szól csendben... |
|
 Sz
Magát emberszemek tükrében látja,
keze gyógyír mások fájdalmára.
A gyarlóságot alázattal tűri,
boldog kinek árnyait elűzi. |
|
 Sz
Az álmaidból lép elő
a sohasem volt drágakő,
száz lapocskája egybe nő,
olyan, mint vágyadnak a nő, |
|
 H
Szép vagy jó volt lenyelni
az önként vállalt magányt?
Szép vagy jó volt szétzúzni
az önsajnálat gátját?
|
|
 H
Egykor hajlékony öreg nyírfa
őrködik a kerti ház előtt,
ágait magasra feltartja,
mintha istenhez fohászkodna,
|
|
 V
Ez a nyár is elkezdődött,
Vége is lesz mindjárt,
Szél mozgatja fák levelét,
Ősz-üzenet itt jár.
|
|
 V
Sötét erdő relytekében
kakukkmadár kiabál,
hívogatja kicsi párját,
de válaszra nem talál. |
|
 V
Elmennék én messzire,
El a világ szépibe.
Én elmenni nem tudok,
Én magyar ember vagyok.
|
|
 V
Lankás hegyoldalban építettem házat,
panoráma ablakból csodálom a tájat. |
|
 V
A helyijáratú autóbuszokat eddig
előre kigondolt menetrendjük szerint vártam.
Tudtam - kis bibliájuk táskámban lapult -
hogy ezen és ezen a szélfútta helyen, |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
