|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 M
Akinek a lelkét egyszer
olyan bánat érte,
ami már nem múlik el,
ebben az életben, |
|
 M
Hogy mégis együtt múlnak el
az éveink, annak oka világos.
Mert kincsként őriz, megbecsül,
szavában magam szépnek, jónak érzem… |
|
 M
Jobb lenne, mint itt a laborban,
csak úgy csobbani a habokban,
csak elveszni óvó karokban,
s gyönyörködni a csillagokban... |
|
 V
Én örökre, Te örökre,
Én a tied mindörökre.
Örökké él a szerelem.
Csak így élni, csak teveled. |
|
 H
Lelkem örökre szenved,
megriadva és rémülten
a végtelenbe futva |
|
 M
Itt nincs, de ott van tél is,
harapós és hideg,
s csak rozzant csontok védik
vergődő szívedet. |
|
 Szf
Nyomorúságból indulni,
Igyekvően munkálkodni,
Megszerezni a szükségest,
Remélni a békességet. |
|
 Gy.
Csillagfényes nyári éjszakán,
szerelemről álmodik a lány.
Elmúlt idők járnak agyamban,
álmatlanul forgok ágyamban. |
|
 Gy.
Egy elnyújtózó pillanat alatt,
leszaladt hozzánk barnulni a Nap,
fölpörkölte a hólyagos talajt,
s egy nem létező árnyékra hasalt, |
|
 Gy.
Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik.
Olyan vagy mint az ima, nem hallik... a harangot félreverik.
Olyan vagy mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató.
Olyan vagy mint illó tünemény… valóság elaltató. |
|
 H
úttalan utakon járok,
ez az út enyém
sétálunk együtt
nem hagy el a remény
|
|
 H
Nem kell ahhoz inni ne hidd,
hogy jókedved legyen,
sorsodat a tolladra bízd,
fejedben rendet tegyen! |
|
 H
Az erdőt jártam,
Csak úgy magam,
Lelni nem vágytam,
Munkált agyam. |
|
 H
Továbbra is csak a Szép;
Ami természetes, ép. |
|
 H
Szemed tüzében én vagyok,
szemem tüzében csak te vagy,
szemed tüzében fény vagyok -
gyönyörű kegyelem el ne hagyj! |
|
 V
Nem nyivákol a vasmacska,
nem buzog pénzforrás,
nem kukorékol szélkakas,
nem rángat a rántás. |
|
 V
Est szőnyegére fátylat sző az éjszaka
S még nyári álom elterül szempillámra
A hold lassan ballag csillagai között
Alszik a táj, békés, csend honol mindenütt.
|
|
 V
Mellém ült a medencében,
udvarolni kezdett szépen.
Mit akarhat ez a barom,
ezen járt a gondolatom:
|
|
 Sz
Zenél az erdő,
friss madárdalban,
puhán reszkető,
erdei zajban. |
|
 Sz
Talán választ sosem kapok,
ilyen miért, s mitől vagyok.
Minden más lánytól szárnyra kél
buzogva, s forr a férfi-vér, |
|
 Sz
Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,
mint nyárutói vágyakból az esték,
bár nagy időm volt jó örömöt élni,
az Isten átkát emberölbe kérni,
|
|
 Sz
A sivatag, forró és hallgatag,
Sorsom menteném… de álmatag.
Forró szél hord homokot itt is,
Én megyek vele szembe… minek is? |
|
 V
Emlékedet nem feledem,
mert szívemben őrzöm
éreztem, hogy ez kell nekem,
nem sérthet a tőröm... |
|
 V
Tudom lázasan érzeni a kezed!
A csendesen bársonyos ujjaid érintését,
viharosan a hév lelkesedésében,
kifinomultan - szálak láncolnak hozzá -.
|
|
 V
Jaj, de ráz a köves út,
hegyre fut meg völgybe fut,
de bármilyen messze jut,
nagyon rázós ez az út! |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
