|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Valahol vagy, még nem hallottam a hangod,
nem ismerlek, csak képről láttam arcod.
Óvatos vagyok s leszek, ezt ígérem neked,
a jóízű beszélgetésektől nem veszem el a kedved. |
|
 V
Bátortalan, félénk
sóvárgásomnak a kis félénksége,
ott ólálkodik a tűz mellett,
elfoglaltságában sürög-forog, ragyog, |
|
 V
Ha mindazért, mi vers foglalta lapjaim,
Hálát, te Olvasó, felém nem érzel,
Azért legyél adósom jószerével,
Miről nem szólt a rím. |
|
 V
Zsuzsi, harmincnyolc
Pont ma! Jé? Hogy megy idő…
Múló pillanat! |
|
 V
Ült unatkozva, nagyon szép volt,
fekete haja szomorú,
keze a fényben úszott,
- rég elfelejtett, |
|
 V
Kihez forduljak,
ha elcsöndesít a távol,
ha hajnali friss szél egyedül
egyedül ébreszt |
|
 V
Sárga rózsák tépett szirom-szoknyáját
ráncigálja május vad szele,
duzzadó bimbók a napfényt várják,
hogy zöldek közt bújócskázzanak vele. |
|
 V
Sávoz az alkony,
szél fut a parton,
űzi a fellegeket,
nap parazsába |
|
 M
Cseppet sem bánom, hogy
örökbefogadtalak, drága
szeretett kiskutyám,
aki senkinek sem kellett. |
|
 M
Te lettél a szemünk fénye,
kis családunk büszkesége.
Szelíd dal a bársony hangod,
a bókokat gyakran kapod. |
|
 M
Virágok szirma
Nyílik, már magot szórna.
Lesz majd beporzás. |
|
 M
Nehezek nagyon a hajnalok,
zsolozsmát éneklek - fáj dalom,
szívemet tépi a fájdalom -
emlékek béklyói. Rab vagyok! |
|
 M
A lét hatalma nem hegy, csak halom,
akkor is, ha nem akarom.
A mindenség értelme tévedés,
csak ami vagy, de ez kevés. |
|
 M
A piros, hosszú csőrüket csodálom,
s hogy által jönnek-mennek héthatáron,
meg bármi baja legyen a világnak,
ők költtől-holtig mindig párban járnak, |
|
 M
A jó és a rossz kézen fogva jár,
Vígságra bánat, kavargó sarki fény,
Pólusok karnisán csüngő vak remény,
Mely rőt függönyén kék eget talál. |
|
 M
nem én nem
merek álmot szőni többet
és nem akarok hallani édenkertről
de észrevétlen belépnék abba a körbe |
|
 M
Elveszetten zuhanok a vélt idő tengerébe,
s kapaszkodok dimenziók polipkarjaival.
Ezernyi Tejút, csak fényporos köd csupán.
Kitágult mindenségben haldokló homokóra. |
|
 M
Pirosló reménye tűzként izzik,
pirosló égalján lepke siklik,
pirosló szerelem hitét hozza,
pirosló érintését így vonzza.. |
|
 M
A síromból engem kicsaltál,
Varázserőd van, édes,
Felgyújtod bennem kéj hevét,
De oltani nem vagy képes. |
|
 M
Dalol lelke, azzal üzen, oly' szép,
tollából csöppen a szeretet
hófehér papírra, csodás a kép,
feldobja, hidd, fel a kedvedet! |
|
 M
Ha gondolod, e mű, egy szót sem érdemel,
olvastad, így, hálát se kérek érte: |
|
 M
Szerelmes, tétova érintés,
A gondolatok szárnyalása,
A csillagok sziporkázása,
Az ezüst Holdfény csillogása |
|
 M
Egyik most kezd mocorogni,
tört héjából csőr bukkan ki. |
|
 M
Aki egyedül van,
Fájó minden napja,
Folytonosan folyvást,
Álmait siratja! |
|
 M
Mai cirkusz civilizált,
reklámügynök nagyot kiált:
jöjjetek be gyerekek,
jókedvűek legyetek! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
