|
Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
H
Büntetést kaptam vagy jutalmat,
mikor lelkemhez testet adtak?
Öregen ezen töprengtem.
választ nem leltem. |
|
H
Aztmondják, hogy elmúltak az évek.
Igen, elmúltak, de még most is élek.
Azt mondják, hogy nem sok lehet vissza.
Igaz! De mennyi, azt senki sem tudja! |
|
H
Nyugdíjba ment ma a
Vitalij nagypapa,
S már a nyugdíját is
Át ő otthon veszi.
|
|
H
Késsel váj lelkedbe a tél,
Fagy hordja messze vágyaid,
Nem számít merről fúj a szél,
Gyűröd vetetlen ágyaid, |
|
H
Kerestem egy házat ahol
valamikor születtem,laktam,
ahol mindenki hozzám nőtt,
mint almafánk a ház előtt.
|
|
H
Mondd, a múlt tavaszra még emlékszel?
Bennem él, mikor meglelted fészked.
Lám, most kikelet van, s itt vagy újra,
rút sebeim végleg begyógyultak. |
|
H
Szerelmeket és vágyakozásokat hordtam,
Nem akarok többet mondani a világnak...
Csak a Magasságos ítélkezhet felettem
És lelkiismeretem, az a sajátos bánat. |
|
H
Nézd a föld száraz, szomjazik,
éltető víz nem gyöngyözik.
Madár dala is halkul már,
csőre tátong hűs cseppre vár. |
|
H
Dörög a szívárvány- hártya,
búzavirág vacsorára.
lelegeli a tehénke,
kékszínű teje lesz estére. |
|
H
Léptemet az éjszakában elhagyatott helyeken hordom,
Ahol az útnak kövei fényesek a csillagoktól.
Isten a világ fölé hajlik
És a csillagok beszélnek egymásról. |
|
H
Reméltem a madár elrepül,
énekelt egész nap egyedül.
Házam előtt telepedett le,
mintha várna valami eledelre. |
|
H
Július volt, derűs, kellemes reggel
most is, mint mindig. Elsőként a kedves
kis madáretetőt töltöttem tele,
s hamarosan megjelent egy cinege. |
|
H
Szerelemvágy
Néha úgy fáj az árva magány,
vágyik a szívem társa után,
dallal is hívná, mint a madár, |
|
H
Gyerekként még vonatoztál
csúsztál, másztál, szánkóztál.
Később már bicajoztál
barátokkal sétálhattál. |
|
M
Átélted a régmúltat, most a jelent,
tán a rejtélyes jövendőt is tudod?
Ha megkérdezem, netán elárulod?
Nem, én magam értem meg a végtelent! |
|
M
Jól van így, hát legyen,
beleegyezem!
Lassan, elengedem kezed
repülj szabadon! |
|
H
Valamikor tudtam én is
Álmodozni édesen,
Zsongó, bongó dal fogant meg,
Verőfényes lelkemen |
|
M
Eső öntözte gyökerem,
szélben táncolt üzenetem.
Kérésem továbbították:
ne engedjenek kivágni, |
|
M
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között,
Hallgatom… a fűben ülök a fák között…
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között.
|
|
M
Nézem, hogy az utolsó esőcseppek
a festői szivárványon táncolnak.
Mögöttem tündököl az éltető Nap,
arany sugarai szinte lángolnak. |
|
H
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör,
Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör...
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör. |
|
H
Egérországban
macskakirály
egérlányokkal
táncolni jár.
|
|
H
Ha nem látlak, mit ne mondanék neked
És ha látlak, hallgatni akarlak!
Bár szigorúan szótlan vagy és hozzám nincsen jó szavad,
Csak ülök és ennél többet nem tehetek, mert nem akartad… |
|
H
Végtelen távolság
A látóhatár peremén,
hol az ég a földdel összeér,
egyre távolodik tőled,
|
|
H
Most voltam az udvaron, néztem felhőket csodálkozón.
Fess látvány a fönti tájon, én majd’ elájultam… csodálkozón.
Ritkák, de sok a nagyobb felhő és mint fehér tortahab felhő…
Ritkák és gyorsan repülnek, itt lent is fúj, levelek repülnek. |
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő, Katalin napja van. Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|