|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Amikor átvonul a szél a zöldellő búzatáblán,
Még a hűvös erdő zöldjét is meglengeti.
Az édes leveleknek árnyékában az égnek kékessége alatt
Jókedvűen, a szilvák tanulnak gusztususan rám nevetni.
|
|
 H
Már pirkad, de a Hold még nem akar menni,
az égen gépmadarak szelik a levegőt.
Búgó hangjuk megtöri a békés csöndet,
habon ringnak, a múltból jövőbe vezetőn. |
|
 H
Kezdett esteledni,
sötét felhők az égen,
néha dörög ijedségben
sötétségbe burkolódzva, |
|
 H
Hát csak kínok gombolyagja jut,
abból köt pulóvert lelkemre a sors?
Elgurul tőlem a mosolygó fonál.
Kattog a kötőtű, bánatminta jön, |
|
 H
Mondd, vajon milyen titkokat rejt a mi jövőnk?
Miért időszerű ma is a bölcsek tana:
Arisztotelész, Szókratész és Konfuciusz
ókorban elmondott minden egyes mély szava? |
|
 M
Esteledett,haladtam át a parkon,
úgy éreztem mintha valaki követné
a nyomom, megálltam egy percre,
ő is megállt,csend lett hirtelen. |
|
 M
Elszállt a fehér galamb,
mely elvitte a lelked,
az én galambom is itt fészkel és repked,
várja, hogy a sors mikor küldi értem, |
|
 M
Fontos fohászok,
Felszállhatnak az égbe.
Van, mi meghallgattatik… |
|
 H
Azok a háború utáni nehéz évek
nekem szép gyermekkort ígértek
az emberek már szabadok voltak
boldogan, nagyon sokat dolgoztak |
|
 H
Egy fura ormányos, ki sosem
volt kormányos, hullámokat nézve
kisétált a stégre. Színes foltokat
látott a távolban, emberek |
|
 M
Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren,
Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen. |
|
.jpg/440px-Mosaic_of_Justinianus_I_-_Basilica_San_Vitale_(Ravenna).jpg) H
Feltettem versemet,remélve
tetszeni fog mindenkinek.
Tapasztalatom megingot mikor
a versem vágóhídra jutott. |
|
 M
Lélekben veletek leszek és én is mulatok,
Nagy poétaölelést mindenkinek kiosztok.
Maradok itthon, csak nem lepnek be a legyek.
Sorsom a gaz, nem engedte, hogy most ott legyek. |
|
 M
Befészkelem magam, mint benne a hullám,
magamat szorítom, összehúzódok,
engedem, hogy felhörpintsen,
mint habot a lyukacsos habkő
|
|
 M
Ünnepélyes csoda az ég boltja!
Kékes színben alszik a vidék…
Miért fáj a szívem, mi a gondja?
Bánkódik tán? Vár valamit még? |
|
 M
Nekem úgy tünik, hogy valóságos vagy,
kemény eső, törékeny felleg…
édes régiségem,
egy jövő századból. |
|
 H
A derengés kemény,
Hajnali a napfény!
Vélem, hogy ma tán' újabb világ lesz,
Erre a felhőtlenség jól rátesz. |
|
 M
Ó, bár lehetnék egy erdei virág,
Szélben repülő partifecske,
Hogy feledjem csak egy másodpercre-
Hol vagy és én hol vagyok.
|
|
 M
Magányon nincs dolmány,
Minden foszlány,
Vagy dágvány? |
|
 M
Mese nincs, ezt a csontot nem lehet lerágni, mert már régen elporladt,
Mese nincsen, mert én igyekeztem, de életem, eleve elrothadt.
Mese, csak a mesében van: éltet élő nem irányíthat, |
|
 M
Emlékszem egy régi szép nyárra,
hangosan nevető, bohó ifjuságra.
Valamikor volt,vágyó szerelemre,
arcokrol legördült,könnycseppekre. |
|
 M
Este, már jó sötétbe,
Túrázunk az erdőbe…
Kuvik sötétben is lát, egyedül, csendben ő figyel minket,
Majd szem elől téveszt, mert a faárnyak ölelnek át minket. |
|
 M
Mielőtt még magába szívna az alvilág,
itt van a kezemben egy csokor virág.
|
|
 M
Hát
Minek
Féljek én? |
|
 M
A vihar közeledett meghajlíthatatlanul,
Miránk félelem ömlött elfogadhatatlanul…
Miért ez? Bámultunk filozófiátlanul,
Aztán már csak szidtuk, heveny bárdolatlanul. |
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
