|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. |
|
 Gy.
Az erdő, a mező most is csendes,
madárdaltól nyugalmas a fenyves.
Itt mindennapos az idill, béke,
jó lenne, ha sose érne véget! |
|
 Gy.
Büntetsz, átkozol, újjal rám mutatsz !
Szíved kín égeti, nem szabadulhatsz !
Kezem tiszta, arcod elé emelem,
Érintsd ajkaiddal, megérdemli azt
|
|
 Gy.
Lecsapott a járvány és Darwin szerint csak a legerősebbek maradnak életben.
Itt aztán volt életváltozás. Összezárva egy lakásba, kutya, gyerek, a párok.
Ilyen nem volt az életükben, nem tudtak ellenállni baj áradatnak, tettekben |
|
 Gy.
... végtelen éles-ívelt, szintgörbe redők labirintusa,
vászonruhán fogant, átitatott virágok születnek
álmosan, éjben ébrednek álmaikat álmodva a rejtekhelyek között,
kitapogatva ragacsos borzongással, a végtelen éjszakának lepedőjét. |
|
 H
Ködben vagyok,
Emlékezni tudok,
Akarok!
Nem papolok. |
|
 H
Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,
Tisztán tükröződik a partok vidéke.
Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek,
Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett. |
|
 H
Te már pirkadsz? Hm... de milyen jó az ízed!
Nézd, aranylón csillan a Nap fejdísze!
Ám még bárgyú, bamba vagy őszi reggel,
a tájék szemét a ködtől tán peckelsz? |
|
 H
Ha szólnál, szólnék,
Ha kérnél, adnék,
Ha hívnál, mennék,
Ha sírnál, nagyon sírnék, |
|
 Gy.
Kaprics a kézben, csak nő az avar,
apó gereblyézik, kész lett hamar.
Gerjesztőt gyűjt, hisz jő a fagyos tél,
spór melegszik, ablakon süt a szél.
|
|
 Gy.
Néha úgy fáj az árva magány,
vágyik a szívem társa után,
dallal is hívná, mint a madár,
mégis oly társtalan elfut a nyár. |
|
 Gy.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét. |
|
 H
Gina hallgatott,
szemei beszéltek,
dédelgettek.
Akartam szólni, |
|
 Gy.
Csak a parkok, ligetek őszülnek,
a lágy napsugárnak is örülnek.
Aranyló, s rőt a lepergő levél,
te is hallod, hogy mily szépen zenél? |
|
 Gy.
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső,
Tegnap este már előkerült a vastagabb, átmeneti kabát, esernyő...
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső. |
|
 Gy.
Vérvörös, nappal, éjszaka,
a szerelmes fajok láza.
A nagy belső fának
levelei tragikusan valamit átadnak. |
|
 H
Sokszor jó lett volna, Danuta!
Ha Te nem csapódsz ide-oda.
Voltál is meg nem is,
Talán, csak azért is. |
|
 H
Már éjszaka van, se szó, se zaj sincs,
semmi se moccan, ihol még árny sincs.
Majd gondol egyet a szellő, sziszeg,
rőt levél csörren, esetlen, libeg. |
|
 H
A szerelem
Kizárólag emberi érzelem.
Érzékeink hatására
társul hozzá testünk vágya. |
|
 Gy.
De nézd, már víg az Október,
aranya csillan a gyér fényben.
Utolsót kering szellővel,
s deres, nyirkos avarba fészkel. |
|
 H
A lassú hervadás kora,
halál előtti végső vacsora.
Étvágytalanul fogyasztjuk,
életünk borát kortyoljuk. |
|
 H
Leszállt az alkony,
elpihent a nagy világ
olyan csodás az égbolt,
hold veszi át az éjszakát. |
|
 H
Csak rőzseláng, aminél melegedtél,
már érzed a szíved lassuló verését,
a tékozolt időd, ami még hátravan,
az utad, amit még megtehetnél. |
|
Nőmmé tennélek, édes Ágóm,
Keserűn ölelnélek… fájom.
Tán’ nem is esne jó,
Lelkem meg csak molyol |
|
 Gy.
Biz’ kellene, már találkozunk,
Tudom, hogy oly’ nagy élményt kapunk.
Beszélgetnénk egy jót,
Mondanám a valót. |
|
|
|
Ma 2025. április 22. kedd,
Csilla, Noémi napja van.
Holnap Béla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
