|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Van, kinek élet adja… csak tekéznek
És élet sűrűjében… csak bengéznek.
De már ez sem annyira jó, már rothad,
Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? |
|
 V
…oly hideg a szív,
Ha üresen dalol,
Ha fekete nap hív
Fekete ég alól, |
|
 H
Csodaszép jégkristály ült ki az ablakra,
sok szó fagyott az igazmondó ajkakra,
válaszul az igaztalan tartalmakra,
a gonoszul álszent, földi hatalmakra.
|
|
 H
Szerelemről ne is írj, nem hiszek neked,
Régi dolgaiddal én torkig telt vagyok!
Figyelj inkább: van lurex, csillogó szövet,
Hogyha tetszik, vehetek, mutatós dolog.
|
|
 H
Mellettem volt a nő, és vad hempergése,
mint kígyó a parázson,
barbár módon, puha mellein vergődött,
s édes illatú száján lágy szavakat ejtett:
|
|
 V
Ha virág a szárny, és sziromja lepel,
színeivel szemez az arc, mosolyt ünnepel.
Kinyílik könnyű bájjal a lélek,
döngicsélnek szerelmes apró lények. |
|
 V
Két fa nyújtózik lazán,
sudár hárs és egy platán.
Törzsén buja borostyán,
kecses ívét fokozván. |
|
 Gy.
elkészül a mű makettje,
kiállítják közszemlére.
akár tetszik, akár nem,
az alkotás elkészül. |
|
 Gy.
Az élet hajója itt már korhadozik,
Ember kapitány, vagy inas… ábrándozik.
Társa jó-e vagy rossz? Szerelem van? Megvan-e még?
Vagy egyedül tengeti életét… Nincs segítség. |
|
 H
Kinevet téged az altató ---
Csak hiszed, általa ring a tó.
Halak csapkodta hullám szemed.
Képekből álmot táplál fáknak ere.
|
|
H
Szervusz, Kolja, férjecském, drágalátos társam!
Azzal kezdem soraim, hogy köszöntelek.
Félek, megjössz ügybuzgón, puccos, új ruhában,
És nem én, a kolhoz lesz fontosabb neked.
|
|
 H
Nala a fát marcangolja,
Zoe a labdát hurcolja,
A szomszédból kíváncsian néz a vén platán,
Hömpölyög a csendes téli délután.
|
|
 H
Kívánságom szerint ruhátlan volt,
de megkértem, tartsa magán a zengő kincseket,
hordja merészen, győztesen
mindenét amije van, mint egy rabszolganő, kit akkor tett szabaddá a császár. |
|
 Gy.
Károgó fekete madár,
éles csőrében dió-halál.
Hajnali harmat dérré dermedt,
integet a decembernek. |
|
 Gy.
Megy a vándor keres, kutat,
Válogatja a jó utat,
Hol lehet letelepedni?
Majd gyökeret ereszteni? |
|
 MM
Egy hosszú vasrúd, gyűrt acélkarommal,
a markos kéznek tapintós-hideg,
és könnyen bír a sulykos ostromokkal,
a belékeményített szénideg. |
|
 MM
Fölöttébb gorombák az emberek,
Udvariasság válságba jutott.
Elmélyült a jó-tapintat hiány…
Van, akinek eleve nem jutott? |
|
 MM
Játszótársam fű-fa-bokor, játszik velem fenyő,
Mókára hív bükk és kőris, láncra csábít avar,
Nekem dalol makk és toboz, álomra fűz takar
És míg alszok, vigyáz Eredon: az ősi erő. |
|
 MM
A felhők könnye elered,
holdfényben táncolnak gyöngyszemek,
eső dobol csöpörög az eresz.
Ébredek, szememen harmat cseppek. |
|
 V
A halálraítélt homlokáról
a verejtéket
nem törli le az Isten se!
A kín a bőr alá nyomul, |
|
 V
Télnek vére, - fehér folt,
kiterített - ékes sors.
Torz fényében telt mosoly...
Zord halált is megtorol!
|
|
 V
Megismertem egy titkos hálószobát, melyben
egy varázslatosan kiöltözködött
lány, örök várakozásban,
kidudorodó mellbimbóit osztogatták.
|
|
 V
Gúnyos kacaj, féktelen izzás,
enni kér a félelem. Rossz utat mutat,
ha menni vágysz. Erős legyél, vigyél
el minden szörnyű szót-imát... |
|
 V
A fagyos téli táj már szinte felolvad
egy felhőkulcslyukon bámulva a Holdat,
amint az fölfedi telt idomát éppen
esti fürdőt venni az ég tengerében. |
|
 V
Ne kérd, hogy legyen vége,
vagy újra ébredjen benned,
De figyeld, ahogy rátalálsz,
Ott a kulcs és az örök világ. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
