|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem örökzöld az élet fája,
Ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik.
Ködöt borít a tél a tájra, |
|
 V
Pomádés szerelem komédiája,
te felesketsz minden süketet, vakot,
kinevetsz és megvetsz, ha úgy akarod,
küldj, s foglyodként megyek máglyahalálba.
|
|
 Gy.
Már nem simogatsz,
tüzed sem melegít fel,
fénytelen napom.
Vígságom mulandóban,
most veled szomorkodom. |
|
 Gy.
Mit érzek, nem tudom, a szó
Hallgat, vele ki nem mond ható.
Vágy, a gondolat bennem él,
Mit soha nem visz el a szél. |
|
 Gy.
Szelek fújják a színes levélkéket,
az ősz a nyarat elkergette végleg.
A tóra csendben ráfeszül az este,
szemem a befutó hajókat leste.
|
|
 Gy.
Hogy magányos vagy, attól ne félj,
Mert a csend hozzád mindig beszél…
Beszél neked az a múltról, az elmúlásról,
Beszél neked szépről-jóról és minden másról. |
|
 Gy.
a Tó felett
Éhes sirályok kószáltak,
hattyúk úsztak
Mint a nyári hőségben,
|
|
 Gy.
Kint pár vadréce úszkál,
s a nádszálakon csúszkál,
mint csillogó, falat fény,
a kora őszi napfény,
nagy víz babrál örömmel |
|
 H
Hollók zajongnak: „Kár, kár, kár!
Amott ki áll, amott ki áll?
Nem félünk tőled, nem félünk tőled,
A szemüvegedtől meg főleg.
|
|
 H
Lehullott a fáról, a sok színes levél,
sárga, vörös és majdnem fehér,
zizegnek a talpunk alatt, fúj a szél. |
|
 H
Azok a szavakat, miket feléd hajítottam
egy palackba zárva az élet tengerén,
sosem tértek vissza,
hogy elmeséljék bolyongásukat. |
|
 H
a Föld kincsébe fon minden szószemet
költő tarsolyában él belőlük egy csipet
lélek árnyékából épül sormenet
életre tanít s ha kell lázít nemzetet
|
|
.jpg) V
A tó partján ültem félszegen.
Lábaimnak épp csak hízelgett,
mégis éber álmokat ontott belém
a meder mélysége, mely oly sekély, |
|
 H
külügyminiszter
külföldről köveket küld
követeket gyűjt
|
|
 V
Mikor két szív egyesül,
alámerülve Ő és Én.
fény a fényből,
Isten az Istenből. |
|
 V
Eljött hát az éjszaka,
boldogtalan lesz megint?
Nem jöttél el most sem hozzám,
hiába vártam reggelig. |
|
 H
választhatsz levél leszel
levélszekrény sem vár s kuka
a járdára hullajt a fa
amikor az ébredő szél neszel
|
|
 V
Sötétben hallom valahol úgy felsír egy hegedű,
Vonója nyekereg, mondanivalója keserű…
Rám zúdul a felhők könnye, gyors az égi zápor.
Köddé válik napsütésben a bús elmúláskor. |
|
 H
Októberi utakon
Verőfényes nyugalom. |
|
 V
Múlik a nyár, ám tűzragyogását érzi a rét még!
Játszik a napfény, színe aranylik, mennyei szépség -
mennie kell, mert sorsa elől biz nem menekülhet,
szárad a fű, és sárgul a lomb - már ősz szele sürget. |
|
 V
sas repül az éjszakába
ég a szárnya mint a fáklya
erdő szélén avarra száll
karma alól lép a halál |
|
 V
Mint a szél a száraz levelet,
úgy sodort el a Te szerelmed
Pillanat kellet csak és égtem,
már óriási lángban hevültem |
|
 V
Feszít a szó. Ha hagyna még
elég időt...beszélj, beszélj!
A némaság ma semmit nem ér,
nem is nagyon helyénvaló. |
|
 V
Több, mint két hónapig vártam
bezártan, egy lágy tojásban.
Jött az időm, így kikeltem;
óvakodva körüllestem, |
|
 V
Igen, csak úgy szerethetlek, ahogy te engem !
örvényed elragadott ...
és égetett a lángod,
miközben átölelt a csillagok remegése. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
