|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Az oktatás volt életem értelme,
verseim is ennek tükörképe,
apai örökségem fénye. |
|
M
Fűszeres est. Sápad a fény.
Köd úszik a réten át.
Domboldalon lejt a sövény,
Ott fehérlett fel ruhád. |
|
M
Mása leány árva szegény,
Az élete nagyon rossz,
Nem vétkezik, mégis szidja
Mostohája, a gonosz. |
|
M
Földünk beteg,
mi pusztítjuk el, emberek.
Kivágjuk a lombos fákat,
kövekkel borítjuk a füves tájat, |
|
M
hegedülnek,szépen muzsikálnak,
húzzák a nótámat annak a kislánynak.
Ki nem hallja,s talán nem is akarja
és ez az én szivem szomorú fájdalma. |
|
M
Az se háborítsa álmod,
Mikor önmagad bírálod:
Mit mulasztál? Mit tevél? |
|
H
Föld alatt álmodik a mag,
mikor majd kinő,
napsugártol magasra nő!
Madarak dalai bíztatják őt |
|
M
Tudom mondtam már, karcos, régi lemez,
Tovább nem tartalak fel, még kettő sor,
De mi is az idő húzás ha nem ez?
Hiszen még mindig olvasol, utókor. |
|
M
Mivel rózsacsokrot találtam
esténként a szobámban... |
|
M
Valami örök átok, ősi baj,
Kavarog viharzón, mint ezernyi jaj,
S hol csak sugártól csillan a sötét ég,
Riadva odazeng a tépő kétség: |
|
M
Csend monotonság,
Pillanat! Idő pihen…
Jövő itt! Szinte… |
|
M
A világon édesebb nyelv
Nincs a magyar nyelvnél!
Lágyan csorran ajkaidra, |
|
M
Sír rejti őt itt e bánatos fűz alatt,
Földbe temetve pihen,
Tiszta volt lelke, és szent minden indulat,
Élt tüzes hajnal hiten. |
|
M
Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám… |
|
M
Te s a fiam, meg a lányom
Vagytok: kincsem, boldogságom,
És a mikor rám nevet
A két édes, szép kis angyal, |
|
M
A szép Turáni hercegnőnek léte büszke volt,
őelőtte minden ember mélyen meghajolt,
jégszívében megfagyott a jó, a szép, a kegy,
gúnyos szava úgy szúrt, mint egy éles dárdahegy. |
|
M
Magyar vagyok, büszkén nézek a múltra,
Ezer éve itt fénylő csillagunkra.
Ez a csillag, a Kárpátok felett,
Besugározta sokszor az eget. |
|
H
Harangszó zúdul ki a dómból,
Völgy-vivát rá a felelet.
A megpihent halottakért szól,
Ám pacsirták: Ébredjetek! |
|
M
Titka van ennek; meg hogyan tanuljam?
az én jóságom állóviz, tavi:
kristálytiszta, de hullámot nem küldöz,
nem tudom kincsét átkiáltani. |
|
M
Úristen... volt egy akkora-óriás sonka…
Kenyér se kellett, ettem, de imát mormolva…
Faltam, mint egy erdei éhező, nem kérdeztem semmit,
Igyekeztem ’halálra enni’ magam, azt a mindenit! |
|
H
Néha úgy fáj az árva magány,
vágyik a szívem társa után,
dallal is hívná, mint a madár,
mégis oly társtalan elfut a nyár. |
|
M
Így aztán, miután leöblítettem az út porát,
Elővettem a parfümöt és befújtam nők haját.
Többek morogtak is (De hagyták!), |
|
M
Derüljön fel bánatos arczunk,
Szünjenek hulló könyeink,
Ha elmennek az örök utra
Ha itt hagynak kedveseink. |
|
M
Tavasznak sugallata
mosolyt varázsolt mindenki
szívében,ezen a szép
ünnepen |
|
H
Erdő szélén, a nyúlüregben
él két testvér, szépen, csendben.
Egész télen játszadozva és
pihenve, készültek a kikeletre |
|
|
|
Ma 2025. május 12. hétfő, Pongrác napja van. Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|