|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Emlékké lettetek, fájdalmas szavakká,
tátongó űr lett a létetek hiánya,
testetlen lélekkel váltatok csillaggá,
örökké ragyogni egy másik világba’. |
|
 M
A szeretet édes érzése
Belőletek már kiveszett!
A jónak nem néztek felé se,
Sőt dühöngtök rá, mint veszett! |
|
 M
Nincsen érzés, nincs gondolat,
a nyugalom örök marad.
Születésünktől halálig,
alfától az ómegáig |
|
 M
Ó, te gyermek, megsirattam hosszan sorsodat,
Minden éjjel bánatom nő, egyre súlyosabb… |
|
 M
A farkasok szűkölve elérték a ház ajtaját,
ahol már minden reményük a fellegekbe szállt.
Az volt az utolsó alkalom mielőtt az
éhhalál pusztít a havon. |
|
 H
Egy férj próbára akarta tenni a feleségét,
Ahogy együtt aludtak, felébredt álmából
És hirtelen, hangosan kiabálni kezdett:
- Jaj nekem! Ez lehetetlen! Hogy szenvedek! |
|
 M
Napos szőlőhegy oldalában,
- Délesti nap ép oda vág –
Tetőtől talpig rózsaszín ruhában
Pompáztak a mandulafák. |
|
 M
Az illatos, szép zelnice,
Az ága szerteszét,
Ott álldogál, míg zöld színe
A napsugárban ég. |
|
 M
Mindenki azt az életet élheti, mit sorsa rárótt, fellebbezés nincs.
Én is élem elátkozott életem, de nem tudom, még meddig tehetem…
Mindig próbálkozok, de jóféle változás és szép, kis életmese nincs. |
|
 M
Hosszú utcák, cifra házak, hideg népek
Tiközétek nem sokára visszatérek
Érzem ismét a szivemben van valami,
Visszamék hát — közöttetek kiosztani. |
|
 M
Gyötrelmes éjszakák
rémálmok szállnak ,
félelmek fájnak. |
|
 M
Rágyújtok egy cigarettára és várlak, hogy jöjj,
Egy utcai padon, délben:
Ezek az ezüst másodpercek
Rázkódva esnek, mint igék a mondat terében. |
|
 M
szél viháncolt a röptükön,
és fútta őket az öröm,
a fékezhetetlen jelen,
a fészek meleg szerelem, |
|
 M
Az én édes anyám oly szerető lélek…
Gondolatban hozzá vissza-visszatérek.
Bár régen elhangzott most is hallom szavát:
„Ne feledd el fiam, Isten mindenha lát.” |
|
 M
Édes, szerelemtől ne fossz minket,
Remélem nem úgy ismersz, mint linket...
Édes, szerelemtől ne fossz minket. |
|
 H
Valóság és álom
Szellemes házasság
A szellemek világában
sétára indult két emberi lény: |
|
 M
Költő az, ki ellent temet,
Anyja – csak, ami igaz;
Embert testvéreként szeret,
S ő is szenved, hogyha az. |
|
 M
A már öregedő és már bölcs pók,
Nem feszít hálót két nagy fa közé…
Ő két ág között él, de ő nem a kaszáspók
Okos döntés kell, hogy beférjen élet közé… |
|
 M
De mióta szived érttem dobog.
Azt hiszem hogy nincsen bánat sehol ;
Feledem az élet, a sors csapásit
És soha többé rá nem gondolok. |
|
 H
Az ember tevékenykedik,
tervet készít, eszközöket keres.
A sikerhez mérésre van szükség,
számjegyekkel épített egység. |
|
 H
A múzsáknak is vannak múzsáik és a melleik égnek,
Ajkaimat harapom, mert csóktól szegények.
Hétfőn nem írok verseket, mert múzsáim esésben,
Régi szenvedélyek íródtak az ősi bűnözésben. |
|
 M
Elindultunk a pince sorra
a szőlőhegy derekába.
Az első ajtón, csak benéztünk
ott sötétlett előttünk |
|
 M
„Ha férfi vagy, légy férfi
S ne hitvány gyönge báb."
Ekképen lelkesíti
A költő jómagát. |
|
 M
Daloljatok éneklő madarak,
sürgessétek dalotokkal a késlekedő tavaszt!
Virágszirom szőnyeg terüljön a kertre,
langyos déli szellő permetezze szerte. |
|
 M
. . . Nem! Ne féljetek a vén poétától!
Az ő szive többé már nem ficánkol.
Mikor egy fáradt útas megjelen:
Nem vágy’ pihenni rózsalevélen!
|
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
