|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Nem létezel. Mégis: átölelem mindazt, mit teremtő hitem benned lát,
Szorosan, határtalan, mohó, önző szeretet szárnyával:
Mert álmodó lelkem zavaros óceánján úszol társamként át meg át, |
|
 MM
A hajnal mohón az éjbe harap,
kinéz függöny bársonya mögül a Nap.
Kicsike örömöd fut át magamon,
ha elindul tollamból betű folyamom. |
|
 H
Első lettem, na de ilyet?
Még hogy én, kivételezett?
Azt hittem, szépségem miatt,
Szemem mégis, kissé riadt.
|
|
 H
Magunkban hordozzuk mindannyian
A Kárpátok alatt.
Mióta itt az első tűz kigyúlt,
|
|
 H
Halkan mondd, ne hangosan,
íme ezek vagyunk.
mikor magunkban vagyunk, egyedül,
nincs lelkünk, nincs velünk.
|
|
 H
Egy nyári napnak késő esti óráján
mikor már a lélek elnyúlik a díványán
elfáradt a test, szótlan a fájdalom
nyugtázod, hogy ismét túl vagy egy új napon. |
|
 H
Föld ajkára, mint a kék szemű múzsa
termékeny csókokat ad a kikelet
s erőtlen esélyt kezével kitemet
hogy megeredjen s duzzadjon a húsa
|
|
 V
Hunyorgó láng ébred gyertyámon lustán
mélán nézem narancssárga fény-szemét -
s míg fürgén tolul fel sok régi emlék
ujjam csikland'ja kormos képű gyufám. |
|
 Gy
Csak a hold színe más...fényszeme csupa tűz,csupa vágy...
Szirti sas énekel, vele lát.
Szabadon repíti fel a szárny... |
|
 V
Sajnos nincs kellő idő a betegekre,
Az orvosok elvannak foglalva,
de ennyire be lennének a feladataikkal telve?
Személyemnek ez is a kérdése, |
|
 V
Most már érzem a lelked dallamát,
halkan szól, de így is simogat,
szinte némán morajlik,
de tudom nekem zenél...
|
|
 V
Előttem az út sötét alagút.
Fénynek kéne lenni ott végén,
Legalább kicsi, mi mutatja út
Járható és kivezet a végén. |
|
 V
A vers nem úgy terem,mint a fű
Hangszer kell hozzá,hegedű
Szóljon szépen,érintsen meg
Szívem lelkem zendüljön fel |
|
 V
Valahol a földnek mélyén,
cseppről cseppre, csak titokban,
lassan, lassan gyarapodtam;
untatott a vak sötétség, |
|
 V
A deres üvegen túl, a kopasz ágak pókhálóján
Derengő szirmokat tár az első halk csivit,
Messze-messze jár már a jégcsaporrú decemberi szán:
Holnap talán a tavasz félénk rügyeket nyit. |
|
 V
A Biblia szerint
Isten választott népének
ígért új hazát: Kánaánt. |
|
 V
Összevarrt minket egyszer a holdsugár,
széttéphetetlenül ezüstfonállal,
ám varázsszőnyegünk igen messze jár,
amerre nincs fény csak képzelet szárnyal. |
|
 V
Selyemruhájú, szép tavasz,
látom még kissé méla vagy -
hová bújt mondd, a Napszemed,
mi magból csal ki életet? |
|
 V
Egyet lép előre, egyet hátra,
vágyfutása mindhiába.
Álmát összegyűri a nappal,
kávét szeretne, habbal. |
|
 H
A szerelemben senki, de senki,
a titkot a végtelenségig nem tarthatja,
örökkön ölelkezve, mint ki ruhát vesz ki
a vízből, s összecsavarva kifacsarja.
|
|
 V
Beköszöntött a tavasz.
Rügyeket bontottak a bokrok,
kivirágoztak a kora tavaszi virágok.
Selymesedő pázsit borítja a földet, |
|
 V
Versem menjél hadakozni,
Idegenből haza hozni.
Haza hozni, a páromat
Vele együtt világomat. |
|
 V
Menj az úton, amíg lehet,
Míg a Sorstól megengedett,
Amíg megyünk, addig élünk,
Ha nem tudunk, nem remélünk. |
|
 H
Lépteitől rian a jég,
messze hangzik a határba;
a vidék még ma is alél,
medve cammog, nem vaktában. |
|
 V
Még ízlelgettük, mit jelent az – enni,
s a tojást volt legkönnyebb beszerezni,
az éhségúzés így lett ősi sorsa,
hát nem figyeltünk arra se, ki tojta, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
