|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
A föld szeret, élő lelke van!
Akarja léted, élj rajta boldogan!
Építsd, szépítsd, vigyázd e kincset,
Vágyad, kéjeid ne a holdra hintsed! |
|
 M
Csak ülök és csendesen regélek
Csak magamnak, sok régi emléket.
Voltak már napfényes pillanataim,
És valósak a borongásaim. |
|
 M
Pedig repülnék, átrepülnék az álommagas zeniten,
Hol minden vágy, hit, ábránd, remény s ima megpihen… |
|
 M
Az út végén távolodnak a léptek,
valamit kivett belőlünk az élet. |
|
 H
Hosszú évek óta várlak,
Te nem láttad a könnyemet,
szerelem, mondd, így, hogy fájhat?
Lehet ilyen bú, s gyötrelem?
|
|
 H
Talán a Világ nem is sejti,
Talán nem is tudja sok pár,
Mi kincs, a kéz fogás,
Hogy mi kincs az ölelés,
|
|
 H
A fűben az a pihenés, felejthetetlen,
az élet megmérettetésén csókot adtam,
kioltottad a tőlem kapott összes beceneved,
melyet búbánatomban rád aggattam. |
|
 H
A költői mivolt lényege a mesterségbeli tudás mellett a közönséggel szembeni korlátlan felelősség; a költői személyiségnek költészetével, küldetésével való teljes azonosulása, amelyre kívülről nézve a személyes erkölcsi hitelesség teszi fel a koronát. |
|
 V
Felhőbölcsőben aludt a tavasz,
virágos rétekről álmodott.
téli álmából vidáman ébredt,
felül az ég derűsen kéklett. |
|
 M
Ki éltet kockáztat,
Rád talál,
S gyengéden kinyitja
Csonthéjad ajtaját. |
|
 M
Cseléd volt,
mindig másnak dolgozott.
Nem ismerte a jó szót,
neki csak a parancs szólt.
Gazdája a tiszteletes, |
|
 M
Él a Földön, mint apró kis bogár,
ki hagyja sorsát áramlani,
csak attól fél, hogy eltapossák,
nem tudja a bántást hárítani. |
|
 M
Az idő megállt felettünk.
Gyertyalángból fontunk kelyhet,
melyben gyötrődő, lázas lelkünk
viaszba oldva végleg megpihenhet… |
|
 M
A hidegben,pergetem napjaimat
A szememből kiszáradt könnyem
Szívemből már rég a könyörület |
|
 M
Festett arcú, manga-szemű lányok
Puffadt- rózsaszín a bőrötök. Cifra
göncökben jártok. |
|
 V
Vigyél magaddal: csak ennyit kérek, ezért szól fohászom.
Négy magas falam körbezár, s hűvös homályában fázom,
Az égre varrt Nap foltja nem érint éltető meleggel,
És mint eldobott kő barátkozom a patakmederrel, |
|
 V
Sötétségben, árván, álltam némán - bambán.
semmi sem nyikorgott, az öreg ajtó-félfán.
Majd egyszerre fényesen, hangos robajt verve,
Pista bá rohant be, a tányért majd leverte. |
|
 V
Nem szoktam feladni,
Én ilyen vagyok, |
|
 V
Gyermekként egy szalmaszál végét
négybe hasítottam,
megfújtam s úgy szállt a szappanbuborék,
vele masíroztam. |
|
 V
Álmunkban szolgák lettünk,
a félelmeinknek rabja.
Hamis isteneinknek,
e földön való játéka ! - |
|
 V
Hazánkat eső veri, vihar dúlja.
Hazafi arcunkat a könny áztatja…
Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért,
Istenért, hazáért, a családért!
|
|
 V
Az ajkamról egy utolsó hang csendben,
csak csendben, oly csendben,
feledj el és így lesz rendben |
|
 M
Korábbi életünk legfeljebb álom,
nincs bizonyíték, hasztalan várom. |
|
 M
Szemfedőd, álruhád.
Nyitva áll még a vén kapu,
s nem jössz már sohase, Apu!
- hiába várunk rád. |
|
 V
Csend van,néma félhomály,
az ég alján egy fényes csík
reméli, egy új szép nap kél
végre ad majd boldogságot |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
