|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kinyílt az őszömnek, harmatos virága,
elbúcsúzott tőlem, drága napsugárka,
Felhőben lett virág, bágyadón-hervadón,
múló szeretetben, hamvadt el fonnyadón. |
|
 V
Hogyan mondjam el versben
Hogy táncolok önfeledten
Hogy bizserget belül az érzelem
Hogyan lehet, ennél is szebben |
|
 V
Megült haragjaiban a ma,
árnyékot vet a tegnapra,
s holnapjában remegve ébred,
mi tegnapelőttjében szégyenkezett. |
|
 V
Jaj, most itt ez az óra, én szépségét érzem,
Miért nem adatik, hogy veled éljem,
Zöld füvek sóhaját érintené lábunk,
Hajnali harmattól nem kéne félned, |
|
 V
Ecsetem száradt hegyén,
még színek rejteznek,
kopott ceruzámon a fény,
sejtelmek árnyán dereng, |
|
 V
Átölelt az éjszaka,
gyönyör rabságában,
fogva tartott két karja. |
|
 H
Reszketek!
Elküldenélek végleg! Eredj utadra!
Legalább az emléked hadd maradjon!
S maradjon ez a sajgó mégis gyönyörű érzés a szívemben. |
|
 V
Lankás domb árnya eltakarja,
pedig társra nagyon vágyna!
Csobbanó csermely vigasztalja ,
ne vágyjon el - marasztalja. |
|
 V
Úgy érzem újra megtaláltam.
Azt kit régóta csak almaimban láttam.
Megpróbálom újra szavakba önteni.
Mennyire csodás volt a karjaimba tartani. |
|
 V
Születésnapodon jusson eszedbe,
Ifjúságunk minden szép perce,
Adjon a jó Isten, erőt, egészséget,
Fogadd szeretettel csókos köszöntésem. |
|
 M
Magány az úr, s a kis szobát,
ború sötétje járja át.
Sarokba bújva sok remény,
hiába vár a tél jegén. |
|
 V
Körülvesz a csend.
Lágyan átölel.
Magasba emel,
kézben ringat el. |
|
 V
A papír megsárgult,
mint őszi levél
az emlék megfakult,
csak betükben él
|
|
 V
A szív a legszebb kincs, tündöklik a fénytől,
perceken át felolvad, a parányi reménytől,
olvadó jégtábla, a világnak sóhaja,
alászállt a lelkem, megnyugvó imája. |
|
 V
Havat fest a vére
Lelkem mocska a késen
Ölök, hogy éljek
2013 telében. |
|
 V
Nem gondolkozunk, – fecsegünk,
s megégetjük persze a szánkat,
de megrökönyödés nekünk
az is, ha balszerencsénk támad. |
|
 V
Eső szakad, hó szitál,
Sárba fullad január. |
|
 V
Oly szelíd a fénynek a csókja homlokodon,
Mosolygó arcodon ...
Ajkadon. |
|
 V
Szegény ember járja körbe a zord erdőt
zimankós hidegben melegért kesergőn...
|
|
 V
Nézd minden hófehér,
amerre ellátsz hó fed
fát, bokrot, házat, tetőt.
Vastag, puha, meleg takaró. |
|
 V
Ijedten állunk szakadék szélén,
mint hol már nincs tovább az út végén!
De nem lökhetnek le, mint barmokat,
mert kitárjuk feszülő szárnyunkat! |
|
 V
Magányunk szigetén szívünkben fájdalmak sora.
Az álmatlan éjszakák komorságát oldva,
régen volt emlékek kísérik múltunkat. |
|
 V
Forró napsütésnek, hatalmas árama,
tiszta lelkek bizalmának, virágos reménye.
Újító gyertyaláng, fellobbanó lángja,
mossa el a bűnünk, végre valahára.
|
|
 V
Fájnak még a sorok,
mit kimondatnak gondolatok,
s szavakba fulladnak,
tetttelen tettek szakadatlan. |
|
 V
Ha szél leszek hárfám a vadon lesz,
Rajta játszom a fáradt hallgatást,
Magamba fázom a téli borzongást,
Begyűjtöm a könyörtelen sok neszt. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
