|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ködfátyolban bujkál a téli utca fénye
Lábak koppanása már régen aludni tért.
Szobába surranó ködfátyol függönyt lebbent,
magával hozza az utca szürkébe burkolt fényét. |
|
 MM
Tégy boldoggá, csak mégegyszer.
Ölelj át forró szerelmeddel,
Ne menj úgy el, mint egyszer régen,
Azt sem tudta, hova mentél el! |
|
 V
Koldus az út szélén,
Posztol, elhagyottan,
Rongyain üldögél,
Ereje, fogytán van.
|
|
 V
Sokszor mondtad, én vagyok
a napsugarad a forró nyárban
Virágot hoztam az őszi hervadásban |
|
 V
Azúrkék felhők fölött,
Szárnyalni karjaid között,
Elolvadni ajkaidon,
Elringatni vágy vánkoson, |
|
 V
Szépen nyíló sárga lélek, rózsának harmata,
nyisd meg a szíveknek lelkét, fellegek záloga.
Mutasd meg ajkadnak, gyöngy tiszta mámorát,
hogy lelje meg vágyaknak, hófehér mivoltát. |
|
 V
A parti fák alatt, a bús magány tanyáz,
a vén pad árva, hó takarja - ráfagyott,
befedve csendbe, mind a régi bánatot,
s jegekbe zárva láva-nyári éjszakát. |
|
 H
Gyönyörű a liget ahol álmodom
nem, zavarja a csendet a zúgó patak
Te ott vársz rám a túlparton
kiáltasz, de nem hallom szavad |
|
 H
A pipacsok bevérzik a nyarat,
A nyár meggörbíti a zöldet,
A búza szárát ...
Ami kettészeli a meleget.
|
|
 V
Tóba fagyott,
hold és az ég,
mit elhagyott,
befogad a jég. |
|
 V
Kezed olykor megsimít.
Én is Hozzád érek, megérintelek,
de mint a szellő tétován fut az érzés tova a végtelen felé.
Ölelésedbe arcom belesimul, lebegek a csendemben. |
|
 V
Szédületes vágtát
hímes réteken...
Lüktető menetelést
szélfútta végeken. |
|
 V
A boldogság csak átrobogott
Fáj, hogy utunk széthullott
Csak rövid volt a szép
Hosszú a keserűség |
|
 V
Bárcsak aranycsatot tehetnék hosszú hajadba,
De legalább rubintot adhatnék markodba,
Rubintom nincs, sem aranycsatom, ám szívem lobban,
Mely órának minden percében, csak érted dobban. |
|
 V
Csendül a szó
felébreszt a gondolat,
csendül a szó,
hozzád bújik a pillanat. |
|
 V
A csend sűrű, puha,
szerelmi álmok vánkosa.
Erotikus, buja,
fáradt vágyaink vándora. |
|
 V
Ezüst csillagok, melyek álmokat rejtenek,
Az ég kékjében, fények kertjében vágyakat keltenek.
Mennyi szépség mennyi reménység,
Szárnyal a képzelet, s a gyönyör perceit élvezed. |
|
 V
A tó tükre vasalt selyemként áll,
valamire türelmesen vár.
Nincsenek hullámok, nincsenek redők,
nem játszik vele szél és szellő.
|
|
 V
Életedet magadnak gombolyítod,
tarka szálakból szövöd, fonod
Egyszerű az élet, ha tudod
egy sima egy fordított a sorsod |
|
 V
Reszketés a félhomályban, szürke-fagyos, köd van ottan,
lélekhívás Holdsugárban, magas hegyek szíve katlan.
Maró savak üde foltja, kínzó éjek rázó szárnya,
vacog minden, testem fázik, porlik el a létünk álma.
|
|
 H
Most, hogy lassacskán távozik a nyár,
s a hullámzó mezők aranya véle,
a sok pompás gyümölcs szüretre vár,
a madarak is elrepültek délre.
|
|
 V
Olyan fura ez az egész,
Akár egy bolondos játék.
|
|
 V
Mindig kell egy jó gondolat,
Ami újabb célra mutat,
Ha ez megvan, lelkesedek,
Máris a munkába kezdek. |
|
 V
Láttalak
vadócon, lángolón, ragyogva
minden éjszakámon - álmaimban |
|
 V
Némán félrenézett,
sután szemlesütve,
szíve még remegett,
lelke már megpihent. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
