|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 MM
Az erdőben még víg az élet
Ugrándoznak a kis őzek
Agancsosok szarvas-bőgnek
Találnak még eleséget
Örülnek a késő ősznek |
|
 H
Jön már, közel a végső órád,
az Úr Fia karjába zár;
jajszót ne hallass, gyászos nótát,
reád a Menny jutalma vár.
|
|
 MM
Ó, mily kegyetlen a szerelem,
Mi sokszor bennünk éled,
Végtelen, bolondos érzelem,
Mi kínszenvedésbe réved. |
|
 MM
Talán van remény
De ha nincs: megkeresem!
Talán gondolsz rám,
de ha nem: elérem! |
|
 MM
Szárnyalva írnék verseket,
ha én költő lennék.
Felépíteném…, mint
kőműves a házat, |
|
 H
Megátkozott miseruhaként
tapad testemre a fájdalom.
A lelkem verejtéktől véres,
a szívemből vad gitár dalol. |
|
 H
Egyet gondolt a kutyuskám
egy nagy szamár hátára állt..
Az csak nézett kimeredve...
szeme se rebbent meg!
|
|
 MM
Ott él őstől fogva
sejtekbe kódolva
a lélek verméből
mélyvörös terméből
beolvad agyamba |
|
 MM
Dérlepte utak köve alatti mély világok
letűnt labirintja nő fölém,
mint árnyas lombkorona - de nincsenek virágok
rajta: csak a magány van, és én. |
|
 Gy
A fa körül ülve vártuk a Csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig csak magam vagyok.
|
|
 Gy
Csak állok egymagam, nem zavarnak hangok.
Fojt a csend szava, s nem zúgnak harangok!
A rongyos szívemen feslik a szerelem,
mert győz a szív felett végül az értelem. |
|
 Gy
ajándék-költemény,
olvasod te meg én
nekünk közös élmény. |
|
 Gy
Könnyem igazgyöngyként
gördül arcomra:
Köszönöm.
|
|
 Gy
Futnék veled a holnapért,
Rohannék veled réteken, tereken, éveken át, a veled való életért!
|
|
 M
Eljöttél az éjjel, szemed ragyog fénnyel,
szívembe a nagy szerelmet, csillag szórja széjjel.
Ámor nyila eltalált, forró szenvedéllyel,
hozzád bújok – fázom – most melegíts fel! |
|
 M
Földbe veszve - gazdagon -
új idő, az oltalom.
S, rőt levél az életét,
adja néki mindezért |
|
 M
Egyszer csak egy piciny szikra
az utat mutatja
ha megtaláltad, menj végig rajta
Isten fogja kezedet, |
|
 M
Érettségi után, mindenki boldog,
Így voltunk mi is, mikor a nyár tombolt,
Odajöttél a strandon, megfogtad a kezem,
Sétálni hívtál, néztem Rád, hisz nem is ismerlek! |
|
 M
A gyertya felgyulladt,
Ahogy az idő telt,
Mindig csak megfelelt. |
|
 MM
a szél jaja betakart lombú fákkal játszik
meg-megcibálja fázós karjaik
összekapaszkodásuk egymásba fázik
áthunyja szűzhó álmukat |
|
 H
Szürkül már a november,
Gyengül a Nap fénye,
Nagy, szomorkás ködpamacsok
Feszülnek az égre.
|
|
 H
Ha bevallom, hogy félek,
erős vagyok-e?
Ha érzem, hogy érzed,
elgyengülök-e?
|
|
 H
Én gyűlölöm a férfiakat, de téged szeretlek,
Nem tudnék gyilkolni, hacsak nem lenne még egy,
Suttogva mondanám: csak téged szeretlek,
De esküszöm, lehet az élet nélküled könnyebb. |
|
 V
Megláttam az angyalt, ott állott az égen,
hófehér ruháját, szellő fújta szépen.
Bársonyos illata, végtelenbe szállott,
selymes tekintete, a szivárványban ázott. |
|
 V
Csend van, néma csend.
Átláthatatlan, zord csend.
Hallom, ahogy a könnyeim
Végigfolynak arcomon, |
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
