|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Az Urat, ki magát koldusnak mutatta,
elfogta a kétely: „Nem szán meg szíve…”
De apó a kezét felé kinyújtotta,
s így szólt: „Majszolj te is, testvérem... Nesze!” |
|
 MM
Így szólt hát egy ismerős, helyes hang,
S kinek nem volt otthona egy barlang,
Odanézett, s unikornist látott,
S félelemből menten fára mászott. |
|
 MM
Fáradt fák tövében, aszott, rőt levél,
halálra ítélten, mégis úgy remél. |
|
 MM
Megtöltődött örömkönnyekkel
lelkem kulacsa, szívem issza
mámorral ,már alig bírja!
Ennyi szeretet - égig fölemel,
hálát súgni az Atyánkig ér el.
|
|
 H
Hová nyúljak a lényegért még
Nem tudom
Megtalálni mi volt belőle szép
Próbálkozom |
|
 H
Nem érzem már a régi vágyakat:
ha szép nő lép be, fejem arra fordul,
de látványára már csak nyálam csordul,
minden más forrás régen elapadt.
|
|
 H
A lavór rossz volt, alul már lyukas,
de pendült-csöndült benn a rézhúszas,
bár mit sem ért, ám kikezdte a kedvünk,
és játék lett, ha mi játékba kezdtünk,
|
|
 H
Sötét éjféli órán kósza fény,
kísértő lélek árnya int felém.
Felhők között bujdosó Hold,
ágyamnál rég temetett holt
|
|
 V
Bújjunk össze picit Erato szellemében.
Mint szél a rét puha füvein,
úgy fusson ujjad,
gerincem dombjain és völgyein. |
|
 V
Ha tehetném lopnék érted, Neked
Ellopnám a végtelen kékséget
Legyen tied a kelő Nap fénye,
Neked adnám a tengert örökre |
|
 H
Szívem vérzik, karcol a szó, karcol a gondolat.
Hová lettél ábrándok boldog, édes világa?
Nem maradt belőled, csak lelkemen egy lenyomat,
Fénylőn csillogó reménysugár letört, sápadt ága. |
|
 H
Mintha hangodnak ujjai lennének,
Úgy tesz pucérrá minden szavad,
Bizonytalanságom felméred,
Ahogy gombjaim során haladsz. |
|
 H
fekete múlt, fekete jelen, fekete jövő
fekete ágyban fekete nő
|
|
 Gy
Igen, érzem, duál-párom,
Nem itt vár rám, e világon!
Ki kell azt még érdemelni,
Ha akarunk, találkozni. |
|
 V
Én nem értem, mi ez?
De jó, s hagyom…
Az érzés mi átsuhan arcomon.
Lejjebb csúszik, érinti testemet, |
|
 V
Pedig fölébresztenek a
bennem patakként megbúvó,
csendben csobogó dallamok.
Éljenek, ha már meghalok.
|
|
 V
Szeptember utolsó hetén két temetésen voltunk,
Először testileg Anci nénitől búcsúztunk,
Utána István sógoromtól köszöntünk el,
Testi távozásukat nehezen fogjuk fel, |
|
 V
Sejtelmes az éjjel, haláli a nagy csönd,
nem játszik a fénysugár, a madár most nem költ.
Hihetetlen látkép, bársonyos nagy köddel,
Felhők fölött halványan, egy csillag ragyog fel…. |
|
 V
Küzdesz a szavakkal,
Kínos az a csend...
Sok mindent mondhatnék,
de nem merek. |
|
 V
Miért csak álmomban
Látogatsz meg kedvesem?
Olyan, mint, ha igaz lenne
Úgy bújsz hozzám édesen.
|
|
 V
Búsan zenél az őszi szél,
Szökik a pillanat, s új hajnal kél,
Beleborzonganak a kopár fák,
Avarban botorkálva sóhajuk száll. |
|
 MM
Családi szeretet melege,
azon lelki megnyugvás helye,
melyből így erőt merít szíved,
s úgy épít táplálkozik lelked.
|
|
 H
folyton vallomás ömlik a számból
mondd virágnyelven hogy van hiányzol
vagy inkább beszéljek petőfiül
kiáltsam érted égek legbelül
|
|
 H
A bohóc megpihen
Bohóc voltam
sorsom cirkuszában.
Poros porondokon botorkáltam, |
|
 H
Egy régi kopott zongora a nappaliban
Emlékszem a bőr kanapéra a sarokban,
a székeken megfakult a bordó plüss huzat,
a szekrényből áradt a naftalin illat
|
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
