|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 H
Életem percei, törékeny bársonykezedbe jól simulnak,
Minden rezzenő tagommal, porcikámmal csókolni akarlak,
Ölelve lenni és forrón ölelni, ahogy a csillagokat öleli az ég,
S füledbe suttogni, kellesz, ölelj, még nem elég, még, még! |
|
 H
Hazajött a karácsonyfa,
Sudár, mint az ifjúkor,
S vékony, mint a Remény után araszoló |
|
 H
Érted
nyújtom kezem,
el nem érlek. |
|
 H
November egy nagy medve
eltűnik sűrű ködbe |
|
 V
Kalapácsnyelvet mozgat a szél itt,
Harang alatt vergődök én is,
Széles karima, magas a tette,
Fellógatva áll alárendelve. |
|
 V
Gyere kedves, bújj ide,
hajolj hát az ölembe!
Szeress, hogy szeresselek,
hogy léted létem legyen! |
|
 Gy
Létezik egy jobb kor,
égő csók közepette,
létezik egy jobb kor,
együtt veled karöltve |
|
 V
Kilenc hónap múltán,
nagy vajúdás között, Édes’
a fénynek átnyújtott.
- Így születtem én? |
|
 V
Még mindig látom a szemed csillogását, a mosolyod báját
s hallom a szavaid simogatását
érzem kezed selymes érintését. |
|
 V
Nem szenved az sokat,
Kit korán magához szólít az Úr,
Ha nagybeteg, fájdalmától
A halállal megszabadul. |
|
 V
Kigondoltam én egy nagyot,
össze-vissza írok, hagyod
értelme már miért legyen?
hagyjál békén, nem szeretem!
|
|
 V
Száll a kismadárka
Keresi a párját,
Repül messzeségbe
Ahol még sosem járt. |
|
 MM
ne engedd hűlni kertedet
mert fáradt színnel
a fény sem játszik többé
a hűvösek éjszakákba visznek |
|
 V
állítólag már egyiptom óta
kedvelték katalint
a tiszta nőket
|
|
 V
Azt hiszed, szabad vagy?
Ezt diktálja agyad.
De ez csak a látszat.
Kevés az alázat. |
|
 V
Azon a gyönyörű novemberi napon
A boldogság kopogott be ablakomon
Csillagoknak fényét magaddal hoztad
Sorsunk ezüst fonalát így összefontad |
|
 H
Nehezen formálódnak szavak a papíron,
Már egyik sem olyan édesen hajlékony,
Nehéz már a kezem, nehéz az irón,
Tintám száradóban, nem folyékony.
|
|
 H
Jöhet nehéz sodrás, kavargó nagy örvény,
de életemnek álmát, nem szegheti törvény.
Segíts megtalálnom, - Istenem - az utat,
melyen végigmenve, minden ember kutat –
|
|
 H
Oh, vágyálom, te, mi légbőlkapott vagy, szertehullasz,
Mikor karom feléd nyúl ki, érted, várakozva,
S te, te édes mivoltja a létnek összecsuklasz,
S bennem a mélyből jön elő a bánat-könny arcomról lehullva. |
|
 H
Öreg vagyok, öreg, az idő nem bocsájt,
Nem is tudom éveim mikor gyűltek össze ...
Egy könyvet olvasva, egy-egy fruskát szeretve,
Éreztem megostoroz a tiszta kacagás. |
|
 H
A zenét andalogva hallgatjuk,
Elbűvöl minket, és dúdoljuk.
Lelkünkben érezzük a varázsát,
Ahogy átölel, és kifejti a hatását.
|
|
 MM
Agyő, Baku! Te egyszerű kis nóta!
Ölellek még egyszer, te jó barát…
Majd ints búcsút felém – fejed aranyos rózsa –
derűsen, szelíden, lilás ködfátylon át. |
|
 V
Csípős hideg reggel
Jégvirágot rajzol éppen
Dér borítja fák ágát
Gyöngysor ragyog pókszálán |
|
 V
Megvirradt névnapodnak reggele,
Kislány, arra kérlek, ne gyere
Ki ma reggel, az udvarra semmiképp
Mert a nap nem viselné szégyenét, |
|
 V
Belső békém folyamárja simítja
érdes felszínét napi gondnak,
kiveti nyugalmam aranyát; s a
bennem csillogó szemed gyöngyét.
|
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
