|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Varsolci zsoltáros könyv került a kezembe,
Benne igék, amit kívülről tudok,
Lapozgattam, s ahogy ölembe tettem le,
Belőle egy préselt virág kihullt.
|
|
 V
Mondd, hogy nem illik, nem való,
nekem akkor is így a jó.
Mondd, hogy ostoba, tahó,
én akkor is boldog vagyok. |
|
 V
Érezted már, hogy meglátsz valakit,
s azt kívánod sose múljon el a pillanat?
Vagy meghallod a hangját, |
|
 V
Szegény kőfaragót gondok gyötörték,
két keze erejét lassan megtörték.
Miért kell nekem magamat áldozni,
éjt nappallá téve kövekkel pörölni! |
|
 V
Perzselő hideg éjszakámon, Te voltál a tűz,
Ki forró, édes, óhajtott csókot számra fűz,
Szomjúságomban pezsdítő, friss üdítő italom,
Bajomban támogató, féltőn védő, s a vigalom, |
|
 V
Te voltál az egyetlen,
fájdalmas gyönyörű szerelmem!!!
S többé nem lesz senki velem.
Csak a hold ami fehéren vigyorog.
|
|
 V
Volt otthonom, és volt szép nejem
Gyermekeim is. Volt szép szemük...
Puha párnákkal bélelt fekhelyem
ma már csak vagyok, de nélkülük... |
|
 V
ha ügyetlen csókok jutnak eszembe
mint emberevők bekaptad s bekaptam
a szádat ajkadat foggakkal szembe
nyelv úszott hűvös-nyúlós nyálhabban
|
|
 V
Mire odaértem üres lett a ház
a tél elvitte a dédmamát
Elkéstem, már nagyon bánom
Segítenem kellett volna, nem másra várnom |
|
 V
Sűrű a csend,
hóban ropognak lépteink.
Fehér a föld,
hó-csipkés fenyők képein. |
|
 V
hó üzenet, s ha annyiféleképpen
íródhatott a könnyű hóesésben |
|
 V
...nagy pelyhekben hull a hó...
hógolyózni csuda jó!
Hóemberkét varázsoltam,
testét puha hóból gyúrtam. |
|
 V
Kinek tönkjére,gallér is tapad,
s kalapján fehér s zöld, akad,
nevében ma Gyilkos Galóca,
holnapra már mérgezés átoka.
|
|
 V
Két kézzel szorítja torkomat.
Illatodat simogatnám végig nyakadon.
Testedet testemen érezni akarom.
De a magány talaján arcra esem menten,
Mikor érzem ágyamban egyedül fekszem. |
|
 V
Öregasszony keres vén társat magának
Soroljam összes bajom, nyavalyámat
Hajam ugyan szőke, de mi van alatta
A ruha csak zörgő csontomat takarja
|
|
 H
Álmodtalak szívvel, napsugár ébredt fel.
halvány barna hajad, rózsát nyitott fénnyel.
Sárga színe izzott, a sötét színű copfon,
elkísérte lelked, a tündöklő oltalom.
|
|
 H
Itt hagyott minket az Ősz is,
A fák levelei lehullottak,
Hordta a szél messze,
Ki tudja, hova, merre?
|
|
 H
Néha a valóság,
szebb mint az álom.
Az álom csak kép,
|
|
 H
Tavasszal a réten,
Pitypang nyílik mindig,
Befedi a zöldet,
Fűhöz éppen illik.
|
|
 V
Ropog az út, havazik,
Mikulás nem haragszik.
Szakállára hull a hó,
csuda öreg Télapó.
|
|
 V
Miért is hittem el,
Miért is gondoltam,
Miért is reméltem,
s miért csaptam be a szívem, |
|
 V
Mikulás, Mikulás
vidáman ül fent a fabakon;
fut a szán, csengős szán
messzire siklik a hűs havon. |
|
 V
A végtelen útján vezetsz, gondolataidból szavakat rajzolsz.
A szívünkben hordott sebeket az idő elhalványítja.
Harcolunk elszántan életünkért,
olykor tele fájdalommal lépünk ösvényünkre,
sodródva a széllel.
|
|
 V
Szeretlek!
Szeretlek, mert enyém vagy!
Szeretlek, mert velem vagy!
Szeretlek, mert ilyen vagy!
|
|
 V
Házak romjai közt sétálok egy úton.
Körbenézek, hogy lássak valakit újból.
De csak a zord, hideg szél fújja arcom.
Lelkembe az érzés mély jeleket karcol. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
