|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Érzem a szóban a verset
Látom a kőben a szobrot
Érzem és látom : a
magban a bokrot. |
|
 V
Nem tudom, eszedbe jutok-e még néha?
Elrontottuk szerelmünket boldogságunkat,
Makacsok voltunk és meggondolatlanok!
|
|
 V
A parton satnya fürtű bodzaág,
tövében, száraz fűben vadvirág,
illatos réten szellő - kincset ér -
ágakat penget húrja, úgy regél.
|
|
 H
Halovány alkonyban virít a sok rózsa,
lelkem a szerelmet magából kioldja,
Vöröslő napsugár rózsaszínre festi:
a szürkülő homályban a virágot keresi. |
|
 H
Őszi lombok susogása
Még nyarat idéz;
A világ jövő rejtelmek
Homályába néz.
|
|
 H
Mindig várom az estét
a nappalok elestét
mikor az idő lánca
a napot mélybe rántja |
|
 H
Le délre vándorolt a nyár,
Levélkék hullnak, hulldogálnak,
a gólya, fecske messze jár,
ismét a hűvös este támad.
|
|
 V
Várom, kérd elmondjam,
szempillád rám fonjad
hozzám jöjj,bennem légy
százszorszép dallamként.
|
|
 V
Ellobbant gyémántfényű szép nyarak
Elgurultak, mint színes labdafonalak
Ősz szálak akadnak a kopár öreg fára
A ködben még hallatszik fűzfák suttogása
|
|
 V
Teszem, mit tennem kell;
egy belső kényszer mondja.
Hogy az jó, avagy rossz,
csak Isten a tudója.
|
|
 V
Sok kusza ösvényen
törtettem keményen
minden akadályon át. |
|
 MM
férfi koromban elnyelt a gádor
meszelt présház alatt
hasasodott a hordó s a poharak
koccantak naponta százszor
|
|
 V
Mint forrás fénytisztasága marad meg épen, - lélek,
bármennyi szenny és mocsok éri naponta…
Sőt üde vízárja issza, habzsolja, szét is zúzza:
ártalmatlanít fertőt majd elvontatja…
|
|
 M
Az ősz – művész.
Ecsetje festette
színesre kertünk szőnyegét. |
|
 M
Őszi hajnal kopogtat az ablakon,
ébredj EMBER, itt vagyok a balkonon,
halld a hangom, a madár is csicsereg
Napsugár is ontja még a fényt Neked |
|
 M
De ha a szem immár nem is lát,
kísér a szív, emlékezik,
soha sem felejti a csodát
hisz ragyognak emlékei |
|
 V
Oly keserűen ébred a hajnal,
Égbeszálló fohásszal, s vigasszal.
Könnyezve siratja a földet,
Mert az emberiség, mohósággal
Fizet.
|
|
 V
Fekszem tiszta gondolattal,
Betegségben, bódulattal,
Amint vízszintesből kelek,
Nagy nehezen, épp, hogy merek.
|
|
 V
Bárcsak megbújhatnék a tenyeredben.
Érezném melegét, bőröd puha selymét,
hallanám ahogy dobbannak az erek.
Ujjaid közt fény szűrődne be, |
|
 V
Fordulj el csak csillagom,
szülőbolygóm, Földem,
hogy a szemem ne Napon,
csillagon pihenjen! |
|
 V
Hajnalpírban ragyogott, az erdő sötét mélyén,
szívében gyertyaláng világított békén.
Lelkében nem marad semmilyen sötétség,
a napsugár melege járja át a testét.
|
|
 V
Napok kergetik az éjszakát,
Ahogy tavasz várja évszakát,
Egy átok, mi réges-régre nyúlik vissza,
Egy-egy embert egy életen át szívja... |
|
%2034x42%20olaj,karton.JPG) V
Körülölelt a szeretet, te voltál maga az élet,
De elsodort a varázs, hogy vad, vagy vadász lehess. |
|
 V
Léptek koppannak az éjben.
Árnyak osonnak a sötétségben.
Félelem és tátongó üres tér, mi kínoz.
Sivár magány csüggedést is hoz |
|
 V
Rémes volt az este,
kékes fényben felvillant
egy halott nő teste. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
