|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Csillagok: égjetek, míg nem marad, csak fekete pernye.
Forgó világok: hulljatok szét.
Emésszen nyomtalan el mindent az éj kútjának verme.
Szaggassa vihar mindazt, mi szép. |
|
 Gy
Szerelmem,az érzéseim el ne taszítsd,
bízzál hű, kitartó, izzó szerelmemben,
hiszen a holnap boldogsága van ebben,
kérlek, hogy szerelmemet most el ne szakítsd. |
|
 Gy
Azt a terem-buráját,
Irigylem tamburáját.
Tambur majom nyakában,
Így megy a heti vásárba. |
|
 Gy
Odajöttek,
Megleptek,
Kedvesen beszéltek,
Mosolyogtak, |
|
 Gy
Életünknek szép tavaszán,
Kinyíló rózsabimbóján,
Szivárványszín tündököl,
Minden halandó örül. |
|
 Gy
Ápolni kell kapcsolatot, ne szűnjön meg még,
esztendőket ne feledd el, mely volt nagyon rég,
emeld fel a telefonod, hívjad gyorsan Őt,
Sok a dolgod? Nem számít, hívjad csak fel Őt! |
|
 Gy
Álltam a búzamezőn, de a büszke fejét a kalász
most nem emelte az égre - alázata hű ima volt
s hála - a mag szemes állapotában a földre hajolt.
|
|
 V
Sétálok vissza az időkeréken
Szebbnek tűntek a régi nyárutók
Lágy selymes narancs-sárga fényben
Másképpen ragyogtak a csillagok
|
|
 H
Van, mikor hátszelet kapunk,
élvezzük, s gyorsan haladunk;
a tenger lágy hulláma ringat,
s mi bízvást fenn tudjuk magunkat.
|
|
 H
Mint rozsomák a rozson át,
Araszol a sötét;
Gyorsan leissza nappalunk
Még világos fölét.
|
|
 V
Minden reggel szomorúan ébred a hajnal,
Betekintve az ablakon, keserű sóhajjal.
Látva a nyomort, és keserűséget,
Az arcokra tekintve az egykedvűséget.
|
|
 V
kifordultam magamból
mint jó anyám
konyhából a szabad
levegőre |
|
 V
Fázik a madár az ágon
Én is fázom a hideg ágyon
Valaki jönne, de nincs csoda
Halott az élet derűs oldala |
|
 V
minden színből szürke lett
vagy fekete
kötőszóvá vált a szavak
serege |
|
 V
Sietősen szaladgál az udvarban Tutyika,
zsenge lábaival macskát kergetne,
eltökélten talán a világból is kimenne,
rendkívül makacs néha a Drága, |
|
 V
A kezdetnek gyermeke vagyok.
Őserő folydogál ereimben!
Bölcsőmet ringató keleti szél az anyám,
a pillanat az apám. |
|
 V
Máglyára vetetten, a mohó tűzön túl is:
még látom a csillagoknak fényét,
ámbár az élet reménye már temetett, és hiún hamis,
nem fáj, és nem érzek, csak békét, |
|
 Gy
Rőt színű lett szigetünk,
rozsdás levéltemető,
- elhervadt már ligetünk-
föld ölén lenn heverő.
|
|
 Gy
Messze szállnak a fecskék.
Útjukat ék alak jelzi.
Elrepültek már a gólyák
Gyereket visznek Afrikába. |
|
 Gy
Folyton arra gondolok,
Hogy összebújva álmodok,
Veled, aki majd szeret,
Nem úgy mint a régiek! |
|
 Gy
Mindig mondtam kedvesem
türelem rózsát terem,
nem érzed az illatát?
ontja feléd, szívjad hát!
|
|
 Gy
Kiüríti a jó tömött erszényeket
és ráadásul még átokkal is veret,
a vesztes áldozatok által jogosan,
hisz a szájukat itt megégetik sokan. |
|
 V
Magamba zárom képzeletem forgácsolt vágyát,
Elidőzök szerelmes pillantásaid lakatjának zárján,
Sebezz, még ha fáj is, harcolsz önmagaddal szemben,
Vívódásaidat elcsitító, reményt gravírozó reggel. |
|
 V
Halk csöndes éjjelen, a Hold rám nevetett
Bámultam az eget kopogott az ihlet
Sugdosná fülembe az üres szavakat
Ha leírom a bajokat az nem változtat |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
