|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Nem voltam elég szép?
Hiába vártalak, nem jöttél
Csak jelölted a nemlétező
Naptárodban a napokat.
|
|
 H
Mindig ébren várom,
Mikor álomra vágyom.
Hátha eljön újra,
Megsímogat néha.
|
|
 H
Eső szitál
Hűvös, nyári ég
Szürke fellegek
Hullámzik a szél
|
|
 H
Meseország kapujában
ne toporogj úgy kérlek,
elmesélem életedet
hogyha te azt még kéred!
|
|
 H
Szavamra nem nehéz a célt elérni,
bármit is mond rá az ostobaság!
Pedig ha verset szándékozom írni,
két cél vezet csak, jog s az igazság.
|
|
.jpg) H
A falat tisztelte meg a kezet,
vagy csipet ujj a letört falatot,
a kéz evett, vagy a kenyérszelet,
de mindkettejük együtt harapott,
|
|
 H
A nyarat már nem sírom vissza
A virágok illatát még felidézem
Nem kell már a fülledt erotika
Az ősz színkavalkádját nézem
|
|
 H
Soha nem tudjuk, hogy
Milyen napra ébredünk!
Soha nem tudjuk, hogy
Meddig tart az életünk. |
|
 H
Létem határán
a jövő küzdelmeit
várva mosolygok |
|
 V
Láthatatlan gyöngy, hogy
ragyogás
kísérje minden borús
éjszakád! |
|
 V
Hullócsillag, mely néha könnyezik,
S szívekbe költözik örök élő hajnalon
Jelet hagyva a még szomorúságban élő
De már közelgő csodaszép, igaz angyalon. |
|
 V
Felhőket tépdes a szél
A vízen hullámok játszanak
Kergetőznek a fénysugarak
Emlékek élednek bennem: |
|
 V
Ma lusta a Hold és gömbölyű arccal,
a csillagok énekét hallgatva ül,
s felhőknek dunnáján, jóllakott hassal,
- e szépséget nézve - a fodrára dűl.
|
|
 V
most elkezdett versben
Évát kerget Ádám
s tollászkodik keddem
a kék semmi ágán
|
|
 V
Vágyom a borzongását,
A csókok édes ízét,
Az ölelést, símogatást,
A végén a beteljesülést. |
|
 MM
Kedvesem ne fájdítsd szívemet, ne okold magad, melyért a múlt felel
Lassan- lassan eljön a perc, mikor a múltat már feledni kell
S újra élni a percet, mely gyönyörrel felel |
|
 V
Először éreztem fájdalmát
a hervadó virágnak,
gyermek lelkembe karcolta
utolsó sóhaját, |
|
 V
Simogatja hamvas arcát
ismeri az összes baját,
vigasztalja, könnyes szeme,
édesanya szeretete |
|
 V
Így éltük mi valahányan a világunk
mindig új és újabb kalandra vadásztunk
bizony még ma is szívesebben tölteném
éltem' ott, mely olyan volt mint egy költemény
kicsiny falunk ölén a völgynek rejtekén
|
|
 V
Őrületbe kergetnek.
Nem bírom a meleget.
Sehol sincs árnyék,
ahol hűsölhetnék. |
|
 H
Szaladunk, futunk széjjel a nagy-világba
Nem kellettél itt idegen a haza
Már jönnél vissza, de kirekesztett lettél
Otthonra nem találsz itt ahol születtél
|
|
 H
Van tömérdek ellenséged,
Sznobnak divat szidni téged,
Mert hogy rajtad
Sok butaság hömpölyög;
|
|
 H
A földben él, hol vacka van,
s bár rút, sosem magányosan.
A kinézete is, igen…
egy oroszláncsapat ilyen.
|
|
 H
Nem itt van a helyem.
Tán egy másik univerzumban,
Hol a távol mámor és a magány
Ezernyi ember között csalogat engem.
|
|
 V
az égbolton felhők keringenek,
táncot járnak a fák a szélben,
madarak szárnyalnak a légben,
a vizek, patakok csörgedeznek, |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
