|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Sok láb ment át e házon itt,
szökdécselt vígan némelyik,
a másik jött komótosan,
magát vonszolta, volt olyan.
|
|
 MM
Szép szemeddel ugyan nézel, de nem látsz;
Az élet nem olyan egyszerű, mint amilyenre vágysz.
Mégis, ha fantáziádat latba veszed - láss csodát!
Minden szürkesége a létnek színekbe öltözik át... |
|
 V
Repülnek az órák, percek,
Minden egyre kevesebb lesz,
Hajam fehérebb, bőröm ráncos,
Kevesek a mosolygások.
|
|
 V
Szememben felhők gyülekeznek
Ma este csakis Terád gondolok
Elérkezett a születésed napja,
s Te elszálltál az Örökkévalóságba |
|
 H
Nem panaszkodna,
nem kérne segítséget, csak
jajkiáltása hallatszana a légben. |
|
 H
Hűs márvány csókolja szárnyaszegett vállam;
Ajka édes gyógyír, hóhideg köpönyeg.
Talán túl magasra, túl messzire szálltam,
És az égre fel már csak vágyón tekintek. |
|
 H
Héne- hóba,
Télire meggvan,
Mikor lapátra tettem,
A sok giz- gazd,
Találtam az avarban.
|
|
 H
erre jártak a felhők kioltódott az ég
a fény erőre kaphat még nincs
szeptember sem az ősz köpenyét
cseréli s fénypamacsot hint
|
|
 H
Égő hajam szénalámpa könnyektől nedves bennem a járda |
|
 H
Csak ültem a sziklán és néztem a forrást,
a víz üde gyöngyöző friss mosolyát,
a Napsugár nevetve szórta a csókját,
kacagva szikkasztva a szűz pocsolyát.
|
|
 H
Minek súlyát cipelem átok, vagy áldás?
Magamra vett nehéz nagykabát
Az örökös gondoskodni akarás |
|
 H
Nagyon egyszerű beszédre nyitom a szám,
hogy meg tudjam értetni mesém fonalát,
tudjátok a verselés oly nehéz nekem,
Cicerónak szava bicsaklik nyelvemen.
|
|
 H
Olvasom a Napkorongos sorokat,
itt egy gyöngyszem és én látom arcodat,
mosoly bújkál pici szájad szegletén
gyönyörködtetsz, irományod tünemény!
|
|
 H
Sűrű sövény közelében,
ahol gödörre akadt,
alszik vackán, alszik mélyen
kertlakóm a fű alatt.
|
|
 H
Ma reggelre: porra sár;
Pityeregve
Búcsúzkodik már
A Nyár.
|
|
 H
Hóviharban álltál némán, s oly csöndesen,
jöttél, pedig nem vártalak, tűzben égő ködben.
Elfújta a szellő a tűznek minden füstjét,
egy fiú várja hiába, a hóban a szerelmét. |
|
 H
Fél éve már, hogy nem hallom a hangját,
Nem látom az arcát,
A Kedves mosolyát,
Nem beszélhetek Vele,
|
|
 H
Az ember elveszti érzékét az idő felett,
Nap-napot, követve a jelen, elfeledett.
Már csak emlékben, nézünk vissza a múltra,
Miközben rátértünk a magányos útra. |
|
 H
Már rég csak éles szilánkok maradtak
A megfagyott vérrel szívem helyén.
Eltűntetni képtelen voltam, mert hozzáérve
Újabb sebet hasítottam rongyos emlékeimben
|
|
 H
Játszom a gondolattal,
Mint mások a hódolattal,
Versbe szedett szeret-remény;
Nehogy koppanjak, a föld túl kemény.
|
|
 H
Ne szólj, hisz csended
mindennél beszédesebb
szavakkal ölel.
|
|
 H
Rideg sötétségbe fojt a gondolat -
Nem érzem már vállamon a kezed.
Tudom, hogy nem vársz reám
S lassan elfelejted nevemet.
|
|
 H
Ferde élet, ferde út,
Nem látja át, merre fut?
Aki látja, jaj, annak!
Szitkától, meg nem óvnak!
|
|
 H
Ültettem annyi szép reményt,
magasba, szárba szökkenőt,
írhatnék róla száz regényt,
vigyázni-óvva, kétkedőt.
|
|
 H
Ti shalimari hófehér kezek,
Hol vagytok? Szerelmet bűvölők?
Ki az, kit most a varázslat vezet,
Hogy majd a búcsú meggyötörje őt?
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
