|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Elfeledett álom vagyok csupán: egy árnyék a falon,
Hullámokba veszett tükörképek fogyó sziluettje;
Tükörbe zártan, az üvegfalú szürke túloldalon
Fölöttem kereng lassan a csillagok oly békés csendje... |
|
 Gy
Sűrű csöndes az éj
mindig rád gondoltam én.
Két szép szemed tótükre
tiszta fénynek. |
|
 Gy
Őrzőm az éjszaka,
csillagsátrát testemre takarta.
Hold-magányú árnyak repkedtek bennem.
Pilláimba bújt vágyaim |
|
 H
Pozitív és negatív,
Két ellentétes sarok.
Az egyik délen van,
A másik északon. |
|
 H
a vászon mellett kikukkansz, nézel kicsit
összehúzott szemöldököd kolibri szárnyai alól
rám röppen és beszippant a pillantásod
csak aztán mozdul lelkedben az ecset |
|
 V
Repked a lepke, a fénykörön újra,
- lobban a gyertya, a szél heve fújja -
várja a párja - a szép szeme nézi -
néki mit adna a kedvese - érzi.
|
|
 V
Idők mély ködében, túl az azúr-kéken
Ideák világában már egymásé voltunk
A csillagok alatt szép jövőt álmodtunk |
|
 H
Drága Mama eljött az az idő,
a tudatod lassan tova lépett,
régen volt, hogy hozzád is benézett,
nem tudjuk, hogy meddig van még időd.
|
|
 H
Könnyű neked kis nadrágot felveszed,
rímmel tele zsebeidet megleled,
bokorrím vagy páros rím az utadban
beengeded elmédbe, a múltadba.
|
|
 H
Jöhet szellő napsugárba, fényes felhő éjszakában!
az én szívem szerelme most nincsen akadályban.
Hullik eső napsütésben, szívárványt rak égre,
földre hulló cseppjeivel vizet adott végre. |
|
 H
Csend, s nyugalom ül a tájon,
Langy szellő cikáz a fákon,
Nézem, hogy fenn kék az ég,
Lombok közt át jő a fény.
|
|
 MM
Nem félem a halált, mert tudom,
Hogy az Úr, fogja a kezem;
Úgy lesz, ahogy megígérte,
S majd halálomban átadom neki,
Az összetört lelkem!
|
|
 MM
Tülekedő tolakodás,
lesekedő lopakodás,
sündörgő settenkedés,
Janus- arcú őszinteség, |
|
 V
babuka dúdol hajlongva
csillan a szeme és
pörög rékliben küszöbön bévül
az angyalokra ház ereszéről
|
|
 Gy
Ó Te gyönyörűséges szabadság,
mennyi vér ömlött utad porába.
Lét s halál fonódik össze benned,
vágtató századok harsonája. |
|
 Gy
Szép Menyasszony, szép Vőlegény
Elvesz Feleségül, amikor minden
Megváltozik, eldurvul végül,
Ölelésből háttal alvás lesz a szeretésből! |
|
 Gy
Oly boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy
Megtaláltam a boldogságot,
és boldogan táncoltam vele egész éjjel. |
|
 H
A szégyen parkot,
Szégyelenem kéne.
A szégyen padra,
Ezért leültetnének. |
|
 H
Múzsámnak csókjára ébredtem reggel,
varázsa, belengte hálószobám,
mézízű, gyönyörben ringató tenger
selymébe fonódva, ilyen korán.
|
|
 V
Nappal és éjjel lassan helyet cserélnek
A szellő megpihen hullámot sem kerget
Felvillan a történelem a messze távolban
Hun és magyar együtt vívott véres csatában |
|
 H
Megint egy cím: Rímkabát…
Ejnye, a rézangyalát,
Ez aztán a téma!
Maradjak tán néma?
|
|
 H
Nem tudhatod, hogy kinek
mi lakozik lelkében,
vihar dúl, vagy szeretet,
ne ítélj, csak szerényen |
|
 H
Már rég elhagytam az imát,
S mikor hitemet túlléptem,
Mosoly született arcomon.
|
|
 H
Öreg akác árnyékában ült
hosszú órákon át
csodás kapocsban a végtelennel,
|
|
 H
Változik minden,
és ez a föld sem
olyan, mit hajdan
vér áztatott.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
