|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Az érzékeny valóm.
Mint cipős dobozba zsúfolt
kopott fotók,rendezetlen halom
Elém hull a múlt, s volt |
|
 V
Szerelmes az eső a szélbe,
Cseppekre törik benne vágy,
Hullik a földre a rózsák szirma is,
Mikor a villám becsapva a földre hág. |
|
 V
Vízpart, lombos fák, bokrok,
vadvirágok virítanak körben
Madarak víg éneke zeng,
tücskök citeráznak a fűben |
|
 V
Gondolatban veled vagyok,
Lelkem könnyen messze száll.
Hamis álmoknak otthont adok
Hiszen bennük nincs halál.
|
|
 Gy
Igy hát más nem maradt csak a remény.
Hogy egyszer majd a harc véget ér.
Addig a tündér nézi az eget,
Hátha egy csillaggal az angyalhoz felrepülhet. |
|
 V
Ó mily gyönyörű az éj s a nap az Alföldön!
A sors zordon keze sem véti mással össze.
Letelepedtünk mi és tobzódott az éjjel,
szép hajkoszorúját a hold világa szőtte. |
|
 V
Kigyúlni láttam a hegy mögött az eget
Az ég szája lassan elnyeli a Napot
Csillag-abrosszal az éj meg terített
Mint kedves vendéget, várja a holnapot |
|
 H
Magyar nyelvünk szépséges, egy rubint drágakő,
növekedik elménkben és vágya egyre nő,
addig amíg növekedik kicsi szárnya nő
kiröppen a gondolat és ő lesz a nyerő!
|
|
Kedves virágom a színes porcsinrózsa,
Jól megvan magának, lent, az alagsorban,
|
|
 H
Szemetet teremt az elme,
S szemetet termel a kéz. |
|
 H
Sok buta szó:
buborék a
mosoly taván;
Játékra inspirál, |
|
 V
Elment a hajó és
én itt maradtam.
Vérző szívemet
kezemmel takargattam, |
|
 V
Mert álom volt csupán, mit éberen álmodva álmodtam újra;
Száraz falevélként rezzentem össze az üvegtörés-zajra. |
|
 V
Mivel hősünk marokkővel
törte csak az ős-magyart,
Ezért minden ős-mondatot
csupa "A" hanggal hadart. |
|
 V
Napnak fényében látni,
bőrödben érezni,
szellő simogatását élvezni,
szivedben érezni, |
|
 V
Nem jöttél ma éjjel viharos nagy szélben,
nem jöttél nagy szívvel, csak parányi reményben.
Nem jötté haraggal, hanem tiszta hittel,
nem jöttél hangosan, csak halkuló kis szívvel. |
|
 Gy
a fiatalság beragyog
versembe az élmény elvén
s kisminkelni a tegnapot
fénylő tükröt tart az elmém |
|
 Gy
Derült égből villámcsapás.
jól eláztunk akkor komám.
Jött egy nagy zuhi
Bőrig ázott mindenki. |
|
 Gy
Én vetettem, én arattam,
magamat se másra szabtam,
így egészen olyan vagyok,
akibe majd belehalok. |
|
 V
Ó, te szerelemtől megittasult,
kit elnyűtt a sok hoppon maradás!
A lelked csendes révületbe hullt,
s álmatlanság a társad, senki más. |
|
 H
Elefántcsont tornyokon
Unatkozik sok rokon.
|
|
 V
Engedd, hogy a gondolatok
kalandozzanak,
nem jön ihlet, ne bánkódjál
érezd jól magad! |
|
 V
Zajos elméd most csitíts le,
szíved vedd a tenyeredbe
Leborulva, kegyelettel
add Istennek szeretettel |
|
 V
Kék lányszemek, sok loknis barna fürt,
Ajkán páratlan, huncut mosoly ült;
Csupa szeszély, de ha szegül is ellen,
Szíve hozzám gyengéd a szerelemben. |
|
 V
Sötét jön, én fázom, takarj be,
Szemeden lesz hajnalcsillag ízibe.
Reggel eszünk, de most aludj, éjszaka van,
|
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
