|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Karodban ébredek, szíved közelében,
vállad a vánkosom, szelíd üdvösségem. |
|
 V
Talán csak egy átlagos srác,
Aki önmagát bohémnek hiszi?
Aki azt hitte korábban,
Hogy az eszével majd sokra viszi? |
|
 V
Felkel a nap és lemegy a Hold,
napocska megpihen, ha sötét az égbolt.
Fuvó hideg szelet hoz mostan a hajnal,
gerlice csicsereg óriási nagy hanggal. |
|
 V
Szitakötők járják kecses táncukat
A víz fölött keringőznek egymással
Gyűrűket fodroz a tótükör felszínén
A játékos, pajkos vidám szél
|
|
 V
Fájhat az én lelkem, semmin nem változtat;
Zsákom a hátamon, most irány Kirschlag.
Település fölé várhegy magasodik,
Tetején a romvár népmesébe illik.
|
|
 V
Négy nappal ezelőtt azt sugallta a bicajom
első kerekének a felnije,
Hogy megjött a „hasmenése”,
Szükséges mennie, |
|
 V
Júniusnak huszonkettedik napján,
egy nappal a leghosszabb nap után
sétálni mentem, le, kabar vízpartra,
mint nyári szellő vihart kavartam. |
|
 V
Varázsold édenkertté amelyen élsz, e földet,
ha már valódi kertjét el kellett hagyni régen.
Az aggodalmas lelkű elhull a talpalatnyi
rögön, amit hazának nevez önhitt hevében. |
|
 V
Semmitmondó leveleddel
hagyjál békén kérlek,
ne írd azt, hogy úgy szeretlek,
hiszen nem így érzed. |
|
 V
a falak egykor,
mely lelküket
választotta széjjel
szerelemtől leomolt
gyenge öleléssel
|
|
 V
A napokban Pilisszántón jártam,
Boldog Özséb keresztjénél álltam.
Előtte kövek, de egy a legfrissebb,
Élénk piros-fehér-zöldre festett,
|
|
 V
A márciusi szél vigasza szivárog ereimbe,
százezer szál nád hárfázik a Holdnak,
angyal jött a sötétben borommal kezében: |
|
 V
Őszbe fullad
az idő,
a szél vadul
hegedül, |
|
 V
Minden pillanat más és más az ember életében
Sokszor ugyanaz a szó is teljesen más jelentéssel bír,
mint ahogy igaz, nincs két egyforma tojás sem |
|
 V
Milyen boldog is volt az a Nyár,
Amikor rám találtál,
Elfelejteni nem lehet soha már,
Nagyon rég volt ám!
|
|
 V
Érzed, hogy ölelnek a fák?
Hallod, hogy suttog a szél?
Érzed, az aranyló napot,
amikor bőrödhöz ér? |
|
 V
Jártam az erdőt, utakat törve,
Hallottam hangod neszeket ölelve,
Dédelgettem hiányod magányom csendjében,
Ahogy föld mélyéből utat tör az élet. |
|
 MM
bűzlő jelenben
a tudat kutat
hová ejtettük
vajon magunkat |
|
 MM
üres a tér a fény a lét
s ha a kultúra néptelen
a csöndek ütéseitől
könnyen sérül az értelem
|
|
 V
Ködös az ég, a nyugvó Napot felhő takarja,
a régi sóhajok elszálltak messzi csillagokba
A csendben még várok, de senki nem felel
Mit ér a szabadság, ha ily áron értem el |
|
 V
Őrzöd-e még szívedben a régi szép találkát,
mikor a madár füttye szólította neved,
s árnyékodat a napfény rajzolta a mezőre,
hogy a rétek vigyázzák csodás szépségedet. |
|
 V
mondd ki,hogy a valóság
más,mint
a gondolat!
ölelj át,csókolj |
|
 V
Könnyű kis kalandnak indult az egész
rajongva szeretni nem is oly' nehéz,
adott a pillanat, gyönyörű éjszaka,
kopogtat itt van ő, maga, a vágy maga! |
|
 V
Lassan - lassan lepereg magányos életem,
olykor oly erősen rámtőr a félelem,
Tényleg vársz az utam legeslegszebb végén?
vagy csak elszáradt falevél leszek a poros út mentén? |
|
 V
Kell nekem szerelmünk
Mely nélkül élni nem tudok, |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
