|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Gy
Hideg hörög,
Fagy dübörög,
Halmokban a hó;
Mínusz húsz fok alatt talán
Jéggé fagy a szó. |
|
 V
A tengernél sétáló párok.
Kézben él a kéz - |
|
 Cs
A léttel kell szembesülni
és nem elszökni
a hisztérikus álorcát
viselő pillanatok elől |
|
 V
Hűvös vizén a vers tavának
fut életem,
léttelen létbe vonnak vágyak,
s a képzetem. |
|
 MM
Hópehely lejti
végtelen táncát, éjbe
simulva fázik. |
|
 V
Ne szennyezd a levegőt,
Ne károsítsd a tüdőt,
Ne dobáld szét a szemetet,
Hagyd tisztán a vizeket,
|
|
 V
Fehére festett háztetők
Alattuk cserép lepedők.
Füst gomolyog az ég felé,
Fentről a Nap néz lefelé. |
|
 V
Halomban áll a hó, felsír a néma fagy,
Sziszegve szúr a szél, könyörtelen harag,
Zimankós hajnal jő, zordon zászlót dagaszt,
Az égbe zengve zeng az érces jégharang. |
|
 V
Örökségük lesz a szeretet
amiből van rengeteg.
Amennyit tovább adtok,
kétszeresen vissza
kapjátok.
|
|
 V
Megbékéltem magammal s veled,
míg tél nem jött. Nem éreztem
arcod hiányát a lezárt ablakok mögött
amíg nem vacogtam esténként
|
|
 V
Megpróbáltál elfeledni,
nem hitted, hogy nem sikerül
kivel akarsz Te nevetni
önfeledten, és egyedül? |
|
 V
Gomolygó felhők, nedves esti árnyak
búsan bolyongó, kósza emlékek
elszálló álmok, fájó érzések |
|
 V
Nevetve búcsút int a nyár,
egy évet most majd újra vár,
könnyedén viszi batyuját,
itt hagyva huncut mosolyát.
|
|
 V
A csecsemő csupasz bőre
szőrtelen és bársonyos,
Fogatlan, rózsaszín szája
tejszagúan illatos. |
|
 V
Megérintett a szerelem pillanata
Édes, mézes illata
Pillantásod mosolya. |
|
 Cs
Csikorog a tél a talpam alatt.
Tegnapi angyal a hóban maradt.
Szikrázik a Nap, csillámlik a fény,
fedél nélkül fagy élet, és remény. |
|
 V
Kérdésedre válasz: Sejtem, de nem tudom
Kifejtem tehát elvont gondolatom
Isten egy van? Vagy lehet talán több is?
Keresték a választ erre már bölcsek is |
|
 V
Ha nem tanulsz, jön a mumus,
Elzárja a gépet,
Te meg maradsz egy nagy butus,
Nem sajnállak téged. |
|
 V
Piros a hajnalpír,
bár fehér most a lepel,
mi takarja e földet,
|
|
 V
Olvasni kezdtem az ereket a falevélen ...
Hallottam egy beismerő vallomást az elválásról,
Mint egy hófehér hajú, ki az emlékeit magával hordja,
Millióan esni kezdtek a szél forgásától
|
|
 V
Nilfheim, te vad hideg, kapudöngető,
te aláhulló, nem kívánatos jéghideg,
te mindent beborító szellemgörgeteg,
s az Éj, sötét felleg. Jöjj elő! |
|
 V
Érzem ereimben már terjed, szinte gyökeret ver,
és markába fogja szívem,
mit el nem enged talán sohasem. |
|
 V
Csak emlékszem –
Hallgatok és figyelek.
Szívem tanúskodik,
új hittel, új fény felé, |
|
 MM
Fáradt, lassú léptekkel vánszorog
az idő, a jövő kapuja felé,
megfáradt kezével már nyúl a kilincsért,
hátrahagyva a múl minden kincsét. |
|
 MM
Gyertyát gyújtottunk, fénye tompán ragyogott,
árnyékot vetett, s a sötétben csatangolt,
sarokban régi dalt játszott vén zongora,
lehet, csak hittük, oly szép volt az éjszaka. |
|
|
|
Ma 2026. június 13. szombat,
Antal, Anett napja van.
Holnap Vazul napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
