|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Mancsod a kezemhez nyújtottad,
Velem voltál minden pillanatomban,
Játszódtunk egymással,
Kint az udvarban, |
|
 V
A semmiből bukkantál elő hirtelen,
Csodálkoztam, hogy ilyen e a véletlen,
Akkor megállt az idő egy pillanatra mindenen,
Éreztem, ahogy sétálsz bolondos szívemen. |
|
 V
Nehezen jönnek ajkamra a szavak,
pedig ezerszer átgondoltam már,
mit mondok majd, ha egyszer azért maradsz,
hogy közöld velem, betelt a pohár.
|
|
 H
Kél a nap, megyek a kertbe,
Térdre roskadok,
Szerelemről énekelve
Irtom a gyomot.
|
|
 H
Egy vége a száz szónak:
Alig több, mint egy hónap. |
|
 MM
Üllőhely az nincsen, állni alig lehet,
Zsúfolt villamoson ez szinte élvezet.
Kinn a heves eső az ablakot mosta,
Itt benn a lábamat valaki taposta. |
|
 MM
Nem vagyok egyéb, mint rossz íz a szádban,
múltnak asztalánál keserű falat,
fehér napjaidban az egy tisztátlan
benned rózsaként meghervadt gondolat. |
|
 MM
Nézd, a csillagok fák hegyén ülnek,
a Hold arany testével kéjeleg,
Maros medrén kanyargó hullámok,
égre simítják örök mosolyod. |
|
 MM
Varázslat volt a meghitt pillanat,
óceán mélyre süllyedt sóhajunk.
Minden mi szép, csak emlékkép maradt,
s ha jő a hajnal, mindketten meghalunk. |
|
 V
Egy megsárgult levelet szorongatok kezemben,
Lassan olvasva tartalmát, emlékek jutnak az eszembe.
A levél, amit kedvesem nekünk írt, s itt hagyott,
A múlt emléke, amit az élet, ránk rakott. |
|
 V
Kell –e újévi fogadalom vagy nem?
Ez lenne most a kérdésem,
Van,aki azt mondja,lényeges,
Ám létezik olyan is,aki szerint nem szükséges. |
|
 V
Számon még érzem csókod ízét,
az ajtót halkan beteszed,
míg újra jössz az óra ketyeg
a múló percek évezredek. |
|
 V
kidob magából
a semmi ágya,
szivárvány a szerelem
s a felhőt glóriázza.
|
|
 V
Zárt pilládon ne üljön!
A fénylő égkő görögjön...
Látod; fogom csöpp kezed,
Szívem őrzi életed. |
|
 V
Az éjjel feketén
pelyhedzve hullik le
halmok púpjai közt
kígyózó Moselre. |
|
 V
Csillogó ezüsttel hímzett vánkosán nyújtózik az éj,
Kettőnk álmát álmodva Holdvilág fényében nyugovóra tér.
Csillámporral hintett ruhájában legfényesebb csillagod,
Éj kékjében vágyakozva, dúdolja az ismerős dallamot. |
|
 V
Egyszer volt,
Hol nem volt,
Talán igaz sem volt,
De elkezdődött az élet. |
|
 MM
A reményt ne add fel sose,
Mindig benned él,
Csak te szorítod el,
Hagyd, hogy szívedet uralja el. |
|
 V
Ez az esztendő sok jót nem hozott,
kevés örömet és sok bánatot;
így, mivel most már eljött a vége,
szint azt mondom, hogy végre… |
|
 V
Ezerszer elhagysz, és ezerszer visszatérsz.
Mondd, mi dagasztja véred kovászát,
s, tán lefizeted sorsod kovácsát,
hogy nyissa ki az ajtót mire ideérsz?
|
|
 V
Visz a vonat,robogunk,
Futnak a fák, a házak a táj.
A boldogságba rohanunk,
Vár rám az édes Babám, |
|
 V
Tavasszal egy bokor fehérbe öltözött,
akárcsak a farsang bálozó szüze.
Alatta már égett zsendülő fű között
a sárga héricsek aprócska tüze.
|
|
 V
Mert szivárványvirág növesztett szirmot bennem,
És éltette bordáim alatt az új ritmust:
Mikor – eső által árván, oly elveszetten,
Megláttam szállni a szivárványszín pegazust. |
|
 V
A kétkedés nyoma is tűnjön,
maradványa árván meneküljön,
tisztának megőrzött lelkedből,
s remény benned HIDD! feltündököl. |
|
 H
Jó szagúak, mit néztek úgy rajtam,
A borostám kibír még egy hetet,
Minden pénzem a kocsmában hagytam,
Felzabálná otthon a két gyerek…
|
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
