|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Mire felébredsz, s keresel
Én már messzeségbe járok,
Hol rég elveszett mosolyokat,
Könnycseppel itatott hajnalt látok. |
|
 Cs
Illata, rétegekre rakott fű, müge, illatos lóhere,
Édeskés, mint egy ifjú lány bezárt, őrzött szelencéje.
Bennem még él a sötétség és a világosság
Pontosabban: úgy, mint a szobákba búvó Nap nyugvó és felkelő ereje. |
|
 V
késve érkezett, tétován
körülnéz, s rácsodálkozik arra,
mit Ősz palástja rejteget. |
|
 V
Ám mindezek ellenére is
Azt mondom,megéri várni.
De azt ne várd,hogy az utadat
Más fogja majd végigjárni. |
|
 V
s mint szélen virágok, borzonganak,
de mint szélről virág, hamar tűnik,
s nem is folyó ragadja, vagy patak,
de gyökér viszi sötét lombokig. |
|
 V
rideg sorsomban boldog lélekké
belobbanni nincsen elég szikra
folyton fogyok kopok töredezek
a tér s az idő közé szorítva |
|
 V
szánkban összeérnek a gének
a nyálgallyak ropogva égnek
nézd éden ez az ételvarázs
bőrünk abroszán tálal a nász |
|
 V
Sötét felhők
helye az égen
földet érhet
ha eső lesz, |
|
 V
Normálisan ismerkedj,
Barátkozz,s
Beszélgess Velem,
Jelölj be Engem, |
|
 V
a pillanatot úgy megélni
az átélés helyett
mint őszt tavaszt a fák virágok
mint vízfodor a röppenő szelet |
|
 M
Lent börtön a föld, fent találsz reményt csak
Ó, szép szivárvány, szeretni taníts ma!
habár álmodni tudok, küldj színezve fénykart.
Gyenge szívembe sok ajtót kinyitna! |
|
 M
még várnak, hogy megtegyék e távot,
mielőtt felhörpintik erővel
virágos vizet s vizes virágot
a hóról, mely csak tegnap olvadt el. |
|
 M
Remegő gyávaságom, elveim mögé bújtatott,
hitt és hinni akart elvtelen igazságom,
a kétségbe esett remény nyafogását. |
|
 M
Változott a világ, semmi sem a régi,
nincsenek emlékek,
mi sebem feltépi... |
|
 M
Pocsolyák az erdőkben tükrözik
Az égbolt hibátlanul tündöklik,
Mellettük a virágok meg fáznak,
Nem sokára már el is tünnek, |
|
 M
Fekete s fehér,
feszül egymásnak két ellentét,
mint tűz a vízzel sosem fér,
e két színnél is lét a tét. |
|
 M
Ha jön a bika,
Lesz nagy galiba,
Kelepel a gőlya,
Lesz sok fióka. |
|
 M
Amit tőled hallok, vagy amit nem,
a kínzó némaság, a sok elvesztegetett alkalom,
mikor együtt lehetnénk, és beszélgethetnénk,
s én mégis csak a zsibogó csendet hallgatom. |
|
 M
Voltál nekem a boldogság,s a bánat,
hullámok hátán,ringó csónakon
hűvös szobádba úszva,vized oltalom, |
|
 M
Mégis élni kell, hisz ezért születtünk,
létezni egymásért, ha nem, széthullna.
Mert ha nem marad más, csak az emlékünk,
ne a rossz szálljon át utódainkra. |
|
 M
A félhomályban,
pókhálón libegünk,
az álom és valóság szigetén. |
|
 M
Férjek szégyene! Láttak már vele, hívogat és mész!
Megbántam már régen, még veled álmodom éjjel. |
|
 M
Ha futsz, jó időt futsz, a siker adva,
Játék a táv, úgyszólván semmiség;
Sehol egy kő, sehol egy rejtett csapda,
Messzire látsz, feletted kék az ég. |
|
 M
Azt hitted, hogy csak az a jó
mit Te gondolsz a nagybetűs életről,
nem hitted, hogy pofont kaphatsz,
ízelítőt, sötét árnyak képéből. |
|
 V
Várt dolgok alá kerül, mint csodalény fönn;
kőárnyak előtt rezegő feledés.
Restségek alaptalan izgalma nyakékes könny,
párnámba bevarrt maradékkeverés. |
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
