|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 H
Réges-régen itt élsz már a szívemben,
itt, ahol eddig még soha senki sem,
jöttél felém szépen, halkan, szelíden,
éreztem a szívemben, ez szerelem.
|
|
 MM
Bizakodó kis zöld levél
Egy bátor,merész fagynál
Egy randevú, egy csók vagy fél
Elmúlt az ifjúság,
|
|
 MM
Kívánom ajkad ízét,
vércseppjeim száguldó fényét,
pengék hasító kéjét,
testünk egybefutó gyönyörét.
|
|
 Gy
Ősz és deres tél,
mint az éhes farkas
fölém hajolva
megragadja gyenge vállam, |
|
 Gy
Megfejtem a lelked titkát,
érdekel nagyon
két szemedben látom szívem,
nagy a fájdalom |
|
 Gy
Szél csörgeti a száraz fa levelét,
beköszönt az őszi fuvallat,
szomorkás a világ,sírnak a fák levelei. |
|
 MM
Ilyen őszünk sose volt,
Tapsikol a telihold,
Izzad élő,
Dermed holt,
Ilyen őszünk sose volt. |
|
 Gy
s hangod mélyül mint gyár dudája
nyomorított munkások absztrakt dumája
kellően durva élezett káromkodás
az istenhozzád belátod nincs maradás |
|
 Gy
Fülembe mint trillák zengtek szavak,
mind, több, csak hangzatosak maradtak,
nem vártam rózsaszín ködöt,
de nem is álmodtam kisördögöt. |
|
 Gy
Nem kell mindenben
az értelmet keresni.
Csak szeretni kell,
a fontos csak ennyi. |
|
 V
(mintha táltoslábú sose' lett volna)
egy patkóban és bőrben
ballag két szamár. |
|
 V
A nyuszik ébredeznek,
S az emberek merengenek;
S vajon mit kellene sütnöm-főznöm? -kérdezi az egyik,
S közben fel-alá futkározik. |
|
 V
A vén megy már el,
arcán sebekkel.
Ez idő térde,
Neki tán megérte... |
|
 V
Mi történt egy nap?
Az emberek egymásra mosolyogtak.
Nem kiabáltak, háborúztak |
|
 V
Nem vagy itt úgy hiányzol
Két szemedet nem látom,
Csókodat se várhatom.
Szememet, ha becsukom |
|
 V
De hát oly szépséges, és olyan csodálatos,
amilyen te voltál, nem akad más most.
Hatalmas űrt hagytál akkor a szívemben,
mert akkor elhittem: hogy te vagy a mindenem... |
|
 V
Tudod, az életet komolyan kell venned!
- de nem mondta senki, hogy nem szabad nevetned!
Legjobb mikor kedved tiszta szívből árad,
s elkerül a rossz kedv, menekül a bánat. |
|
 V
Fejecskédet helyezd a párnára,
Aludj s álmodd az álmodat,
Mert az álom végtelen,
S amit megígérek azt megkapod általam. |
|
 V
a múlt röhögve tér hozzám vissza
rajtam csattan pillantása
elragadja tõlem ártatlan
lelkem utolsó felejtését |
|
 M
s én a csodalátók ablakából
nézem kertjeink,
s hogy a magok miként fakadnak. |
|
 M
Álmokon túl vágyaink felsuhognak,
karjaink érzik szárnyát kapuknak,
zsalut lendít a lég, csapdos az ablak,
ugye érzed most mennyire akarlak. |
|
 V
Őszülő halántékom
Te lelkeden megnyugtatom.
Jó hogy vagy Te énnekem.
Én Plátói Kedvesem! |
|
 V
lassan termelek valós álmot
ma az egész is csonkán tátog
üresség bujkál szöszben löszben
mintha az öröm félne tőlem |
|
 V
mikor túlbuzog bennem az értelem
van úgy hogy ami van azt is képzelem
a költő naponta magát adja még
de belül hány szó az örök tartalék |
|
 V
Hosszú évek teltek el,
Mire újra megleltelek,
Örültünk, boldogan egymásnak,
De a Sors nem enged a vágynak! |
|
|
|
Ma 2026. június 11. csütörtök,
Barnabás napja van.
Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
