|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nézem, bámulom,
s olvasom a fölcímkézett dobozok hasán
apám lassú betűit:
k ü l ö n f é l e c s a v a r o k
|
|
 V
Sötét szakadékban, repedt sziklafalak
között egy büszke ezüst erecske fakadt,
egy kis patak, mely könnyeit ontja egyre
gyöngyözőn, halott fekete gyökerekre. |
|
.png) MM
Egy évig a tiéd most a korona,
tedd csak a kis fejedre, oda-oda!
Udvarhölgyek lesik minden szavadat,
aranyozod fényeddel a napjukat! |
|
 MM
Halkan száguldott a csend tova,
bele kapaszkodott s úgy hagyta,
száguldjon a semmibe,
ahogy megérintette,
úgy vágyott a hallgató Hangra.
|
|
 MM
de legalább látod karvaly arcán félmosoly
a gúny s fensőbbség ha leveted
kopott gúnyád s a lelkedig meztelen
odakint tejben ül az őszi kert nem oszol |
|
 V
Átveszi lassan a tájon a síró ősz a hatalmat;
Csípős hajnalokon gyászol a sok falevél. |
|
 V
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
|
|
 V
Hanyatló bizalmad. Lenyugvó félelmed.
Őrült vadságod hitette el veled,
Hogy lényedet az értelem érzi meg. |
|
 V
Ökörnyál lebeg, búcsúzik a nyár.
Érett a szőlő, hullik az alma,
őszi szél fúja, a zörgő avart.
Aranyba, bíborba öltözött a táj, |
|
 V
Ez az egyszerű kis dal tele volt
reménnyel, igazsággal, lendülettel,
melyek ily friss reggelhez tartozók,
hogy ifjúságom megérthessem egyszer. |
|
 V
Az erdei út murvával terítve,
Pihen rajta a sok hullott levél,
Miközben fentről szállingóznak egyre,
Amint egy kicsit megmozdul a szél. |
|
 V
az utak nem egyenesek
nincs is egyenes út
néha szűkek és homályosak |
|
 MM
megrázom ágad
egy dió se pottyan
összeszorította
szárította az aszály |
|
 V
Ma is így jártam,
S gondolatban
máshova szálltam. :) |
|
 V
Zöld asztal két végén
egyedül állunk,
közöttünk fehér
vonal, s egy háló, |
|
 V
Elcserélném ...
ha igény lenne rám,
felekre bontanám
|
|
 V
Az évszakok nagyasszonya
Ki bölcsen ringatod ránk a levél takaródat.
Arany és rőt színpompába varázsolva
A völgyeket és az ormokat. |
|
 V
Mélyebbre merülve
ebbe a mocsárba
azt véljük, úgy halljuk
születni is kár volt. |
|
 V
E véletlen találkozás álom lett volna?
Csak néztem, ahogy barna szemeivel Ő nézett,
Máshogy ver a szívem ettől a naptól fogva,
S mozdulatlan ajkának hangja benne sistereg. |
|
 MM
Fecske madár - tollal ékes,
villás farkú, tolla fényes,
ívesen repülni képes. |
|
 MM
Hozzátok szólok, szívből jövő dallamok,
éjjel-nappal csak rólatok álmodok.
Szerelmet-bánatot, dúdolgattok nekem,
én meg közbe nem találom édes kedvesem. |
|
 V
gyönyörű a nyári este
csillagokkal permetezve
holdkotló ül fent az égen
fénylő fészkét meg-megnézem |
|
 Gy
A bőröd alá törik a napsugarak tűje
kábán simogatlak azért, hogy e hő
már engem is felmelegítve - kerekítse
szép arcod örömvonalát, |
|
 V
Vágyom utánad,
Látlak magam előtt,
Mégis tagadom! |
|
 V
Úgy villódzik, mint végtelen üveg
a sárga-szürke fodros őrület,
ám mintha mégis idelátszana,
ahogy a csöndön falka szél üget,
s rátekereg a sivatag dala. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
