|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Provokálták, prostituálták,
pribékek pokolra pofozták.
Posztumusz prófétának
improvizálták, |
|
 M
Mint, akik az élet sorát elhagyták,
És a nedves cellájukban,
Nemtörődömséggel élve temetve lesznek,
Én is eltemetem magamat egy mély meztelen gondolatban ... |
|
 M
Napfénynél kedvvel néztelek,
Míg madárdal szólt fennen,
S az ajkad, orcád fényeket
Gyújtott rózsás színekben. |
|
 M
Tegnap elköszönt, már a múlté,
zárjuk be az emlékkönyvünkbe.
Szilveszter van, közel az éjfél,
mit szeretnénk, tegyük sorrendbe. |
|
 M
Meglátjuk és megszeretjük,
hangját hallva megismerjük,
akár zene is lehetne,
nőhet szívünk gerjedelme. |
|
 H
Úgy tűnik, hogy a tengernek habjából született
Csillogó kőszobra.
Ligetek közepén, álmodozóan,
Amikor a szél áthaladt, a virágoktól volt csókolva. |
|
 H
A szent Antal ott Páduában
sűrűn egyedül volt a szobájában,
fénykoszorújánál olvasott
sokat egész éjszaka ott volt. |
|
 M
Kívánom szerelmed, Ciluska!
Légy már a párom, állandóra!
Együtt nyaralhatnánk,
Ott együtt alhatnánk… |
|
 M
Szép a viruló természet,
a virággal illatozó kikelet,
a napfényben ragyogó kék ég,
a zöld selyemfűvel simuló rét. |
|
 M
Csendfűszálon perreg a lepke
Bábját ő már rég levetette
Társát várja éjji sötétben
Szívvel lenni a röpködésben |
|
 M
Immár ránk borult az est,
karácsonyfa csodás,
csak fogjuk egymás kezét,
és hittel álmodánk. |
|
 M
Emberben nincs szeretet?!
Emberiség, modernség, kütyük.
Embertelen lét. |
|
 M
Az akkor volt! — Közömbösen
Az ifjú ennyit mond csupán.
Az akkor volt! — egy nyári est,
Mikor szerelmét megtudám. |
|
 M
Ha kitekint az éjszakába,
Gondol-e arra nagysád,
Miért nyávognak oly veszettül
A háztetőn a macskák? |
|
 M
Csiszolgassuk tiszta szívvel,
jósággal és szeretettel.
Fényük soha ne fakuljon,
örökké szívünkben lakjon. |
|
 M
Az életórám ketyeg, én csak hallgatom a csöndjét,
Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét…
Fáj a jelenem és fáj a múltam is,
Másra nem is gondolok, erre csakis. |
|
 M
Volt egyszer, hol nem volt
messze hazájától egy kis szabó,
makacs gyerek volt ő,
de ma már csak egy vén öregapó. |
|
 M
Mennyi szerelemre voltál képes!
Jusson eszedbe a főiskolai évek, és
Mint nemes ritka költő, inkább
A kockázatok lobogója legyen bennem heves. |
|
 M
Látom a külsejét,
érzem illatát,
csókja ízét, zamatát. |
|
 M
Mondta boldog
nem felejti soha
szép kalandot
amit tőlem kapott ! |
|
 H
Mi is a szabadság?
Tán egy tündérálom?
Lehet, de, erre ma is
egyre inkább várgyom. |
|
 M
Régi nóta, régi nóta,
Kornyikálom évek óta,
Evek óta szól a dal:
Voltam én is fiatal. |
|
 M
A levél csak ősszel szabad,
A pillanat szabadsága elítéli
Szabad esésében, azon a használt úton
A föld felé, ahol a halom. |
|
 M
Szegényes nyugvóhelyem
poraim virágos kertben
illatozó,szép környezetben. |
|
 M
De rájött, hogy ritmusát a szívéből lopta,
És újra lett mi volt is: magányos és kába.
Mikor, ha annyit felismer, hogy a ritmust a saját szívéből lopta,
Vissza is megy, újra lesz, mi volt, magánya a „létébe” visszalopja! |
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
