|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Nem fogod látni a mennyet az ablakon keresztül
És nem mindig fogsz énekelni a Napról,
A dombon lévő malom is szárnyát csapkodja
De a föld nem hagyja elrepülni, magához köti vadul. |
|
 M
Szeretnélek még egyszer látni,
a patak partján veled sétálni.
Virágot szedni, kék nefelejcset,
csokorba gyűjtve mint emlék kincset. |
|
 M
Arcokon kúszó fény…
Napsugár, oly' bőrégető.
Meleg van, árnyékban…
Megölel bőröd, simogat, |
|
 M
Őszi napfény játszik a faágon,
Őszi harmat reszket a virágon.
|
|
 M
Hisz az igazi erő, hit nem bizonygat, nem ordít,
az erős emberben, erős lélek, szívnek hátat nem fordít.
Csalódásokkal, kudarcokkal teli nap végén is azt mondja,
– holnap újra megpróbálom- s magából a gondot kihordja. |
|
 M
Ah csalfa mámor, mit borulsz rám?!
Nem kel föl, ami sirba szállt.
A lelkem érte még borús tán,
De mást kisérek már az utczán...
Élet, legyőzted a halált! |
|
 H
Néhány napja találkoztam
gyűrűs-farkú makival.
Sétáltunk az állatkertben
kézen fogva nagyival, |
|
 H
Nekem már nincs erőm egy újabb sokk fordulóra,
Nekem már nincs indíttatásom, várni csókodra…
Nekem már nincs erőm egy újabb sokk fordulóra. |
|
 H
Értékelni az életedet,
melyik része volna,
mindenek felett.?
Pénz,vágy hatalom, |
|
 H
Tegnap délben kezdődött !
A hölgy neve Babett,
Annyira lenyűgözött,
Szívem közepébe költözött ! |
|
 H
Ne még! Csak egyszer átölellek,
Szemedbe nézek csendesen
És hagyj el aztán búcsú nélkül,
Egy sóhaj nélkül nesztelen.
|
|
 H
Ha én vagyok a Föld igaz ura,
jobban kell ügyelnem szolgáimra.
Egyre szemtelenebb lett az ember,
rombolja, amit én teremtettem. |
|
 H
Emlékszel még régre, Mirtillkém?
Velünk történt, amúgy nem hinném
A fűben feküdtünk,
Erdőben pihentünk.
|
|
 M
Mosolyát lesi még annyi szerelmes,
Keblére simul még fű, fa, virág;
Holnap talán már senkije sem lesz,
Ma még övé az egész világ. |
|
 M
mégis tudom mi volt
szűz hó a dombokon
a világ a fekete lyuk
csak szentség a ritka fény |
|
 M
Aludj s ne félj!
Kinyitja bársonyos kelyhét az éj,
S mint tarka pillék a szines álmak
A földre szállnak. |
|
 M
Még csak hideg az
Élet! Szerelem meleg.
Egyveleg: csókod. |
|
 M
Felhőtlen nap ragyogott felettük,
csacsogó patakok
öntözték területüket,
itatták gyökereiket. |
|
 M
Igéző vagy színes éden,
tátott szájjal nézlek téged.
Ciripel a tücsökzene,
téged látva boldog lettem. |
|
 M
Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
Kezeddel fölkapcsolhatnád vágyam, estére, kettőnknek mára.
Fázok, gondolatok,
Gondolatok… lakók. |
|
 M
Ketrecében is szabad az ember,
tilalom , vágyak, parancsok
rácsa – akár a tenger. |
|
 M
És jő az éj, a kígyó, lopakodva,
Szíved körül ismét csak fojtogat,
A véred issza, nem csillapszik szomja,
Nap-nap növelve így fájdalmadat. |
|
 M
Melegszívű árnyas lombok,
megszűnt minden bajom- gondom.
Szívem hangja messze hallik,
komor felhő eliramlik. |
|
 M
Hegyek között, fenyves tövében
Rejtőzik csöndesen, szerényen
Kis házunk lombtakart fala, —
Fölötte ott suhog a béke |
|
 H
Te bűnös asszony, mit kivánsz még?
Tied volt hamvas ifjúságom,
Tied volt első szívverésem,
Tied volt rózsás gyermekálmom! |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
