|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
MIkor a vágy áttöri a gátat,
nem ismer akadályt, korlátokat.
Szágúld mint rohanó vad folyó,
félelmetes tengerré dagadó. |
|
 M
Gyere a fűzesbe, ahonnan a patak forrása ered,
Amely reszketve a homokos mederben csörgedez,
Barázdákat alkot, vízlépcsőket teremt,
És a fűzes meghajolt ágai elbújtatják mind azt, ami szent. |
|
 M
Újfent tanultam valamit, valami újat,
s láttam az igaz csodát, mi feledteti búmat.
Olyan dérfehér volt minden, amerre csak néztem,
omlós hóban légiesen könnyed volt léptem. |
|
 M
gomb, lapos korong
ruhán dísz vagy záródik.
gurítani lehet, de nem golyó, |
|
 M
Dorombol
minden gombot kigombol
extázis |
|
 M
A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri!
A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli!
Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli!
A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli… |
|
 M
Ne nézz hátra!
A pillanatnak élj,
ne akarj jövőbe látni, és ne félj! |
|
 M
Hát hullj, szállingózz, pilinkélj, szakadj,
időzz köztünk, várunk, szeretünk, ó, csak maradj!
Akkor búcsúzz, ha itt az ideje,
mert jő a kikelet, s vígan zeng a cinege. |
|
 M
Léleknek van-e lobogása,
Szárnyalása…
Miért nincs termőtalajom?
Létembe… vakoskodom? |
|
 M
Ó, hogy ragyog a néma, hófedte róna,
békésen szundít a berek és az óhaj.
Olyan káprázatos, varázslatos, békés,
mámorosan szomjazom végtelen fényét. |
|
 M
Szeretnék mégegyszer
erős karjaidba bújni. |
|
 M
Megyek úton... várom lényedet,
Lesz érzelmem kielégített.
Szívem érted dobog, |
|
 M
Édes volt, mint a méz ez az eszményi pillanat,
mikor beléptem az ajtón minden szem rám tapadt.
Szinte lángolt az arcom és vadul vert a szívem,
elém jöttek daliás lovagok, tán vagy tízen! |
|
 M
a soron ép putrit most ne keress.
Hiteget
most teremt egy új hitet. |
|
 M
Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet. |
|
 M
Megadom magamat
magasságos égnek,
többet nem remélek,
életem röpke pillanat, |
|
 M
Újra tél van, szép, kristálycsillámos,
könnycsepp gördül le a vén pillámról.
Lám, átkarolnak szerető szívek,
köröttem fény, béke, s fenyődíszek. |
|
 H
Megláttalak,
magamban lerajzoltalak.
Ábrám – körvonalad.
Ismerni akarlak, |
|
 M
Öleltük egymást Szidónia!
Egyszer volt ilyen… Emlék napja.
Kapaszkodva álltunk,
Nehezen… elváltunk! |
|
 M
Csillárok, tükrök fénye mind
Kristályvarázzsá olvadt össze,
S a legyezők illatfelhője
Langy báli szellőként kering. |
|
 M
Látod milyen szomorú az árvuló levél?
A víztükörben merengve, álmosan henyél.
Egy kósza napsugár féltőn megcirógatja,
mosolyogva nézi, ahogy lábát lógatja. |
|
 M
Pénzük nem volt, ez a szó nagy erőben, és tőlük sokat követelt.
A család szétválasztotta őket...
A lány kolostorba ment, még a fiú meghibbant,
|
|
 M
Hullámok felett gondolatom andalít, dallamként szárnyal,
parázsló napnyugta után este, nyugalom szigetén várlak.
Feltörő vágyam, nagyon erős, szeretet -lélekérzés simogat,
lágyan áttetsző tengerhabokban csobbannék veled titokban. |
|
 M
Én is szerettem, mint minden fiatal,
Sok lányt az életemben,
Mindnyájan kék szalagokra hagytak írva
Örök szavakat: Ne feledjél el.
|
|
 M
Fűszeres illat kavarog, az orrunk facsarja,
fahéj ízű, forró teát kanalunk kavarja.
Lassan kortyoljuk, közben átkarol a boldogság,
hallani a vadul kalapáló szívdobogást. |
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
