|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem. |
|
 M
Sír hegedűm,
kopottas húrok,
utolsó dal amit
neked húzok. |
|
 M
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll. |
|
 M
Süt a nap, és kék az ég,
lufim fénylő buborék,
felhők között lebeg ő,
fenn tartja a levegő. |
|
 H
Lágyan párnára hajtja fejét,
Megpihen egy picinykét.
Elfáradt a nehéz, hosszú úton,
Sosem tört meg, jól tudom. |
|
 H
Ha egykor innen elmegyek,
Virágos völgyek, kék hegyek,
Futó-csermely a bércz tövében
S te székely csillag fönn az égen, |
|
 H
Kedvesem nézd, a Hold szelíd sugára
ezüstös fátylat terít a lagunára.
Tükörsima, nyugodt a tengerár,
A karcsú csónak ránk ringva vár. |
|
 M
a természet kicsinyített mása,
silány anyagból készített ruhája.
izmok, inak, húsok, csontok,
epét, vért tároló tokok, |
|
 M
Az igazit keressük, én is azt kerestem,
s mikor rátaláltam, hiba volt rájöttem.
Az igazi barát, adhat szárnyakat,
elképesztő, merész, bátor vágyakat, |
|
 M
Visszafogott kis lényeddel varázsolsz e létben,
s szemedbe nézvén tükrében, jóság jár cserébe.
Előtted jár víg kedéllyel „Hóvirág” nővéred,
karja óvja minden lépted, tanulj bátran tőle! |
|
 M
A csendet olykor megtöri
Elsiető léptek zaja;
Dolgát végezte valaki,
S most megpihenni megy haza. |
|
 M
Megszólal egy dallam,
a szívemben, halkan
gyönyörűen,lágyan
szívfájdító hanggal
|
|
 M
Az idő csak megy, halad,
Reá szükség, mindig nagy akad!
De, ez elsiklik… |
|
 M
Különös érzés
olyan fotóra nézni,
melynek arcát már nem lehet
években mérni. |
|
 M
Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne? |
|
 M
Néha a hangod úgy rezgett
mint egy vakul megértett honvágy;
egy elveszett gyerek, akit
a pusztán minden remény elhágy. |
|
 M
A vihar úgy csapott le, oly hirtelen,
Mint a villám a beborult fellegen.
Beborította a sötét eget,
Mennydörögtek az égi elemek. |
|
 M
Délen délig dédelgetnek,
Nyugaton nyugodtan nyafogj
ajánlatom:.
Bárkinek barátsággal |
|
 M
A tócsa laposan
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják. |
|
 M
A papír, úgy látom mintha nagyot mosolyogna a gyertyacsonkra,
Elérte, amit akart, megindult a toll és a tinta szántása…
A poéta azonban már ír, közben hallgat és nőnek a sorok,
Írásban gyűlik a sok betű és a sok szó, meg mondanivalók. |
|
 M
Péntek szombaton
csütörtököt mondott.
szombaton lett vasárnap,
hétfőn munkanap, |
|
 H
Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom. |
|
 H
Beköszöntött a csillagtalan hajnal,
Az éjfátyol leple csendben kitakar.
Elénk tárul minden, ami látható,
Emberi szemnek ez oly megnyugtató. |
|
 M
Senki nem veszi észre, hogy könnyem befelé hulló,
senki nem veszi észre, beteg vagyok, nem múló,
senki nem veszi észre, hogy lélekbánatos vagyok,
azt mindenki észreveszi, ha valami jó tettet elhagyok. |
|
 M
Tele van a szivem színültig,
Sötét bánattal van tele,
És a keservek árja mégis
Tovább s tovább gyűlik bele. |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
