|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Gy
Két hét, rengeteg idő, ennyit
egymás nélkül nem bír ki két szerető!
"Minden úgy összekeveredett,
ha Te nem volnál, sivár lenne életem!
Ha Rád gondolok, rám süt a Nap kedvesem!" |
|
 M
Az ebédtől álmosan,
A szobámban fekszem,
Aludni akartam,
De ma sajnos nem megy. |
|
 M
Te nem hiszed, hogy nem ragyogsz
a bánya-mélyen, kincsem!
Ha eljönnek az angyalok,
látni fogod hogy nincsen |
|
 M
A félelem szörnyeteg :
fél eleme a rémületnek,
a Rém ül trónusán , fejünk felett
mint rettenet - ijesztget. |
|
 M
Nem Kedvesem.
Többet nem bújok melléd!
Nem takar álmom, |
|
 M
Kassán
Rákóczi kürtje hallgat
némán. |
|
 M
Nem ismer lehetetlent
Megállapodásokat köt.
Hétpróbás gazember
Neki semmi sem szent, |
|
 M
Az anyai szeretet
Attól jobb már nem lehet,
Mert a szíve megreped.
A haza is úgy szeret. |
|
 M
Felzokognék
Érted te élet!
Ha tudnám, hogy soha nem érnél véget… |
|
 M
Megvallom néked jó Uram.
És olyankor feloldozol.
Aprócska léha tetteim
mit elkövettem ott-ahol. |
|
 M
Ha az utcán találkozunk, mosolyogni látsz.
És hogy ki vagyok, mi vagyok belül, nem tudod,
De csak sétálj tovább! Légy nagyon boldog, és játssz;
Élj, és nevess. Aztán az ajtódat becsukod. |
|
 Cs
Otthonra vágyom!
Hová mindig jó hazatérni!
Hol Igaz Álom
vár, és a Lelked. Melegedni. |
|
 M
Félrevontalak és megöleltelek, mint még soha,
S közben mit éreztem? Hogy szívem míly’ ostoba,
Mert még hiszi, hogy ez nem a búcsú, nem a vége,
Hogy dalunk egyszer tovább száll a csillagos égbe. |
|
 M
Te velem vágsz át a Városliget kihalt végtelenjén.
Szikrázó hólepel alatt szunnyadó park őrzi lépteink.
Az álmaidat éled, itt Európa, hóvihar, jeges tél.
Hógolyót gyúrsz, felém dobod,s fura hóember kerekedik. |
|
 M
Szíveknek szárnyán élek
Megbolydult világ közepén,
Hol még mindig folyik a verseny
A mindig nyerő álomszerepért! |
|
 N
Időzz még kicsit,
S felelj szemeimnek.
Verj szívembe sátrat,
Vagy távozz csendben. |
|
 N
katona vagy
még szőkeség
anyakarokban zömök fiú
fogytál a holddal
fogott a vég
|
|
 N
Ma fehér hajadnak tompa a fénye,
hova tűnt az az izzó tekintet...
kábulatba sem esik már a világ,
|
|
 N
Járom az utat
keresek valamit,
képembe fekete,metsző szél hasít.
Súlyos gondból vart fekete kabátom,
libegő szárnyában folyton megbotlom.
|
|
 N
Ünneplőbe van a falu, apraja és nagyja,
Szüreti mulatság van ma, az év legszebb napja.
A házak is feldíszítve, köszöntik a napot,
Az eseményt megáldani, felkérték a papot. |
|
 N
Ahogy a napjaim múlnak, okoskodom,
Bár hajlott vagyok, gondolataim mégis egyenesek.
Soha nem részegített a hideg víz,
Múló az öregségem is, nem tudok ellene mit tehetek.
|
|
 N
Sötéten háborog a tenger,
GONDOLATHAJÓK
vitorlája reccsen. |
|
 N
Az idők napbarnította fövenyén,
gránitkönnyeket
hullajtva ballagok.
Megtalált csendem oázisára
nyomasztó árny-horizont lanyhult.
|
|
 N
Nyárutó hajnalán felhúzom a csizmám,
Koptatom a talpát Majkpuszta homokján.
Gyér ködfelhő lebeg a mélykék tó felett,
Még néhány pillanat és a Nap rám nevet. |
|
 M
A tó vize kristály tiszta, az ég kékje tükröződik rajta,
a víz selymesen lágy, hulláma a meredek partot mossa.
A tó körül hatalmas gömbölyű sziklák terpeszkednek,
mögöttük, óriásra nőtt fenyőfák az égig emelkednek. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
