|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
Ne légy rabja az unalmas világnak,
Légy tagja halál alkonyának.
Ébredj velünk, mikor a Hold fénylik,
S közöttünk ezernyi árny, matatva kúszik. |
|
 N
Megöl a csend, jöhetnél már,
Úgy várlak, úgy fáj a vágy.
Vágyódom Érted, örökre TÁN'! |
|
 N
Mitől fél a lélek…
Szárnyalástól szabadon…
Én ugyan nem f…-élek
- földre érkezéstől mégis... Hát élek? |
|
 N
Siralmam, fohászom
Már meglátszik kívül,
Az én keblem búja
Meg sohasem enyhül! |
|
 N
Földhöz vágom az álmokat
ezer szilánk most a szívem
csobbanását szétfeszítem
s megszűnt, mi téged háborgat. |
|
 Gy
Lassan
lecsúszom
az Élet tenyeréről,
erőtlenül bár, még
kapaszkodom. |
|
 Gy
Elfutni régi kalandjaink városába
ifjonti hévvel élni újra mi lepergett
homok az ujjam
között az idő üvegcséjén, |
|
 Gy
...mert öntheted a halált késbe, golyóba, savba,
Vegyítheted kígyóméreggel vagy tűztorokkal;
Egyik sem szakít akképpen százezer darabba,
Mint mikor szembenézel egy Howitzer-torokkal |
|
 Gy
A gyönyörű novembernek
Fogjuk a kezét,
Se vihar, se infláció
Ne fújhassa szét. |
|
 Gy
hiába a távol
takarózunk melegedni egymásba
mint bundájába az állat
ha hűlő alkony öleli át |
|
 Gy
Az őszi est ködöt hozott.
A fák ázott vén koldusok
kiket csak néhány rongy takar.
Lábuknál domb a rőt avar. |
|
 Gy
cápák tengere a vad társadalom
minden újabb hullám csak csonka alkalom
s védtelen fogyott el mint a csirke lába |
|
 Gy
Sajnálom azt a napot,
ami akkor elhozott,
és gyűlölöm a percet ami azóta elvett,
pedig áldanom kéne,
hogy lépni tudtam végre,
|
|
 N
Mindenki tudja,széthull az űrben minden
Egy pillantás kéne az érző szívekbe
Mielőtt megszakadnak, s hiába hittem
Bár mindenki tudja, bízom az Istenben |
|
 N
Ivadékát lápvilágnak,
Világnak, gólyavirágnak.
Virágnak gyökere szárad,
Szárad, hogyha víz nem árad.
|
|
 N
Átmegy a lábam tűz parazsán, hogy szárnyakat érez,
szertelen éhes szívem is éled dob szava lüktet,
éjszaka hangja a táncé, tűzről pattan az élet,
hajnala várhat, talpunknak nyoma száll fel a füsttel. |
|
 MM
A szürke ég alatt
vörös-aranyban állnak a fák
Viharos szélbe hajolva
az eltűnt nyarat siratják
|
|
 N
Meséltél a már régmúlt boldogságról,
mikor vigyáztak rám tűnő csillagok
Beszéltél fénylő, ábrándos reménysugárról,
akkor éreztem, az bennem is ragyog. |
|
 N
Nem hallunk, nem látunk semmit, csak egymást,
szemünkből mindent kiolvasunk, de nem tudjuk
még, hogy milyen lesz a várva-várt holnapunk! |
|
 N
Nézd kedves!
A távoli Ég
már bontogatja csillagok ezüstjét! |
|
 N
Remeg a szív, a kéz
Lázad talán az ész.
Hit mindent helyre tesz
Boldog csak úgy lehetsz. |
|
. N
Érezhetem-e még bőröd bársonyos selymét
amint a szenvedélytől felhevült testemhez ér
Karod simogató lágy ölelését, melyben elalélva
vágytól felgyúlva, omlanék erős karjaidba.
|
|
 MM
Hosszú lombú fák, mint ártatlan szüzek
Földre hajolt, tiszta karcsú nádak
Szélmarokba futnak, fuvalomra várva
Rőt hajból fonják levélszőnyegüket.
|
|
 N
Elmentél, s itt hagytál magunkra minket,
El sem búcsúztál, csak itt hagytál mindent.
S most csend öleli az őszi, komor, csupasz tájat,
Szívem szomorú, s hosszú ideje vágyódik utánad.
|
|
 N
Narancsba öltözött égi varázs
itt az ősz, rőt köntösét húzta
a vándor madár már úton jár
mezteleníti magát a világ
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
