|
 Vendég: 56
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
De rájött, hogy ritmusát a szívéből lopta,
És újra lett mi volt is: magányos és kába.
Mikor, ha annyit felismer, hogy a ritmust a saját szívéből lopta,
Vissza is megy, újra lesz, mi volt, magánya a „létébe” visszalopja! |
|
 H
Vihar! Kicsi kezeidet te felém nyújtod.
Félsz, és összegömbölyödsz mellettem
Félénken, mint egy fecske fióka,
Mert jött az eső rohanva, csapkodva. |
|
 H
A szivarka ereszt füstkarikát.
Körbe-körbe kergeti önmagát.
A hamu meg nézi saját árnyát. |
|
 H
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba, |
|
 H
A legjobb, hogy kora reggel,
negyed hat után néhány perccel
nem csörög az átkozott vekker
minden reggel. |
|
 H
Ha keserítenek az évek,
sose add fel a reményeket
A mult ami mögötted van,
A jövő amiben reményed van |
|
 M
Napfényben néztelek téged
a hangos madár dalban,
arcodon és ajkadon néked
egy csodás sugár lobban. |
|
 M
Hiszem -
nem halunk meg
csak átmegyünk,
lényünk átszellemül. |
|
 M
Vannak bizony elég sokan, akik, csak közepesen fejlettek,
Ők megrekedtek, véglegesen leragadtak serdülőkorban.
A szakemberek szerint is, sokakból nem lesznek felismertek, |
|
 M
Ág sem roppan,
Vad sem moccan,
Víz sem csobban
Hang sem koppan, |
|
 M
A pletykákat az irigyek generálják,
Hülyék elhiszik, az ostobák; továbbadják. |
|
 M
Benn a szobában áll az idő,
vágyik az útra a régi cipő,
foszlik a függöny, szítta a nap,
szunnyad a kesztyű az asztal alatt. |
|
 H
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 H
Kaszált domb, és a dombnak útján,
Oldalában egy szekér tűnik el az alján.
Az út dob-ként mélyen szól,
Mert ökölnyi köveken a szekér kerekei zakatol. |
|
 H
Elszállott a hegyek lelke,
Kifogyott a nóta.
De sokat is elvesztettünk
Három század óta. |
|
 M
Ó, édes-drága Klementina,
Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma.
Nem baj, ha izzadt lesz,
Lehet… melegünk lesz. |
|
 M
Itt rejtettem el, legbelül szívemben,
azt a drágakövet, mely felragyog színében.
Örömmel mondom ki, hogy te vagy az a lány,
akit az én szívem, ezeréve vár! |
|
 H
Elsirattalak virágos blúzban, délután,
de csaló a tarka álruhám,
mert szívem gyászba öltözött,
s repkedve ég és föld között |
|
 H
Nem kerestem hírnevet,mint
Szürke veréb száraz ágon,
Vártam,előttem mindenki mehet.
Utitársaim régen elhagytak,
|
|
 H
Poétának, ha szeret
Nagy a búbánatja.
Mit tehetne ? Verset ír
S beküldi a lapba. |
|
 H
…asszony, írjál szerelmi költeményt,
amely februárból folyik, és
száján a rúzs;
be szeretem az évnek kezdetét, |
|
 M
Hazugság
hogy nem vagy elég jó,
mindenkinek hullik nyakába a hó. |
|
 M
ébredés, vége lesz a télnek,
ébreddés, jót hoz tán az élet!
ébredjen, ki még most is élhet,
ébredj, hogy találkozzam véled! |
|
 M
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt? |
|
 H
Van az ember és van emberiség.
Az egyik ilyen, a másik olyan.
De mégis létezik egyezőség,
mert mi együtt vagyunk rokonságban. |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
