|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Utoljára még megcsillan
az aranyfényű napsugár.
Tekintete ragyog, villan,
ó, mi volt, még csak a futár! |
|
 M
A zongoránál eltűnődtünk
Egy mélabús tündérregén.
Beszélgetőnk a Loreleyról
Egy szőke szép leány meg én. |
|
 H
Van még régi emlékem,
de nincs már kivel
ezeket felidéznem. |
|
 H
Már láttalak és te is láttál egyszer;
Szivem hozzád többé nem idegen.
Tán nevem' is kiejté édes ajkad
S én elmerengtem már a tieden. |
|
 H
Úgy szeretlek gyönyörű Szeptember,
zamatos, mézízű gyöngyöket érlelsz,
nézd, átölellek széles mosollyal,
de te könnyes szemmel ősz előtt térdelsz.
|
|
 H
Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit…
Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit…
A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon…
Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek... Jobb volt, disznóvágáson... |
|
 H
Szemlélheted a csodálatos műveletet,
ami egyszer egy nap végbemegy....
Amit valamikor régen istennek neveztek,
mert ki más táplálta volna a földünket.... |
|
 H
Madár lennék, énekelnék,
lombos ágon fészket raknék.
Fiókáimat nevelném,
ragadozóktól félteném. |
|
 H
…Együtt leszünk egyszer. Váratlanul talán.
Nem holnap, és úgy fest, nem is holnapután.
Nem homokra épült akármilyen házban,
De ott, ahol nagyobb fény és tisztaság van. |
|
 H
Óh, ha te még leány volnál,
És ha én még szeretnélek,
Mindkettőnknek mily mosolygó,
Milyen édes vón' az élet! |
|
 H
Ha a kételkedés árnyéka hófelhőként ránk vetül,
Rögvest elönt bennünket a bizonytalanság érzése.
A döntésképtelenség bennünk vehemensen fölhevül |
|
 H
Szelíd csillagszemű édesanya
szundikál, a karjában csöppnyi élet, |
|
 H
Létezett nekem egy szeretőm,
Aki a színek palettájáról ruháját teljesen levetett.
Mindegyik pillanatban más ruhát öltött,
És a szavakat mindig kifordította- |
|
 Gy.
Az ifjúságnak perzseli napja
És majd megölt a szomjúság,
Te elűzted a szerelemnek
Elgyötrött szegény koldusát.
|
|
 Gy.
Minden egyes versszakban,
Megéneklik a szerelmet
Sorra...és bűvöletben
Meglopják odafigyelésemet. |
|
 Gy.
Régóta mond a Néva verseket.
Gogollal fekszik este le a Nyevszkij.
A Nyári kert – Anyegin-fejezet.
Míg Blokkal álmodnak a Szigetek |
|
 M
Vitorlám repül a szélben,
képzelt tengerek víztükrén,
tajtékos habok ringatják,
napsugarak simogatják. |
|
 M
Nézd most a tavat, eddig mozdulatlan,
gyűrűivel most gondnak mond nemet,
olykor megfoghatatlan hangulatban,
egyszer csak kínosan reád nevet. |
|
 M
Van abban valami, hogy ne fesd az ördögöt a falra, mert végül megjelenik.
Ha már megjelenik, akkor tesz is ellened valamit, pl., rúg egyet!
Mestere a falról leszállásnak, főként, ha a körülményeid is ingerlik |
|
 Gy.
'Mikor megszületünk,
becsengetünk az élet kapuján.
Színes kövekkel díszes folyosón
mászunk, lépkedünk tovább. |
|
 Gy.
S a gyümölcsös ősz, úgy ontotta mézes illatát,
hogy beléje szédült mindenem.
Bronzfényű színben tündökölt a part,
s újra szeretni mertem…
|
|
 Gy.
A világ egy tói malom;
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne; sosem járhat.
|
|
 Gy.
Azt gondolom, hogy olyan csodás a nyár,
sok virág gyönyörködteti szemed,
tarka barka pillék, a zsongó méhek,
mind- mind örömet okoznak neked. |
|
 H
Szemed tüze másnak mennyország,
Nekem pokol.
Mást mosolyod varázsa éltet,
Az én szivem sem hal meg érted, |
|
 H
Madárcsiviteléstől hangos az erdő, a mező,
már a nyárra hangol a lármás, vidám társaság.
Szinte már hallom, hogy közeleg a napsugárral,
jő vele sebesen a fülledt, tikkasztó szárazság. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 10. szerda,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
