|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Lelkem, mint a hurrikán, tombol, mint vihar a tavon,
Csak ülök nagy nyugalomban, szemlélem, szinte vakon. |
|
 M
Nem öröm a hosszú élet,
keserítik betegségek,
elhalványul a szépséged,
egyre nő ügyetlenséged. |
|
 M
S míg elhiszed meséit te is a gonosznak,
az őszinteség fénye addig nem ragyoghat!
Nem válhat valóra a magyaroknak álma,
s nem lesz egy e nemzet „Mária”országa! |
|
 M
Kacagjunk az arany avarban,
sőt hemperegjünk jókat benne,
ha a nyárnak már menni muszáj,
engedjük békével, hadd menjen! |
|
 M
Gyakran kérdezem magamban
Néma, csendes éjszakákon:
Mért is élek, mért is vagyok
Itt e nagy, csodás világon? |
|
 M
Nem vagy itt,fázom
és elkerül az álmom
Tudod,hiányzol nagyon,
ezen a furcsa hajnalon, |
|
 M
Színes ruhába öltöztek a fák,
föld bőségtől súlyos kaláris.
Fa hirtelen vetette magáról
mi ott maradt, jött mi fatális. |
|
 M
Nézem, rám tört éjszaka megtöri a képzeletem alkonyát
Sötétben, most mi sem oldja fel... sötétben a végtelen határt.
Éjszaka is mindenki tovább vívja –állandón- saját harcát,
Az élet, mint sors alakítja a felettünk lévő hatalmát. |
|
 M
Sötét felhők ülik a lelkem,
Mögöttem küzdelmes, kínos nyár,
– Mégis a fekete örök vádló
Gúnyosan rikoltja kár, kár, kár! |
|
 M
Szerelmes csak egyszer voltam,
tizenhat éves koromban.
Ő volt az álomhercegem,
elhagyott, mégis szerettem. |
|
 M
mindenre gondoltál
de a jómadaraktól
Te sem tudsz megvédeni
órákat töltök itt más bőrébe bújva |
|
 M
Gondoltam velem marad
felejthetetlen amit adtam
Nők igérete könnyebb,mint
húló falevél,amit visz a szél. |
|
 M
Szeptember búcsúzott,
keserű sóhajaim szálltak szerte,
majd jött a borongós, búval bélelt ősz,
eltűntél nyár! Keresnélek, de merre? |
|
 M
Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja,
Mert én belül tudom, hogy megy tovább, nem áll meg, óra mutatója.
Minden elmúlik, de a jövő perce, az előző folytatója. |
|
 M
Egy mélabús, bohó poéta
Kissé különcz volt, meg blazírt,
Nagy szorgalommal, szép betűkkel
Néhány száz verset összeirt. |
|
 M
Hiteget a csalfa remény,
sötét felhő fedi a fényt.
Visszazuhan a bizalom,
ha rálépek, eltaposom. |
|
 M
Hunyd be szemedet
add át magadat a
vágyódó ölelkezésnek |
|
 M
Nyár vége lett,
gyémántos az éjjel,
hold tündököl,
ezüstcsillag ékkel. |
|
 M
Lángba borul az ég alja,
bíbor palástja takarja
Fecskék, gólyák elköszöntek,
a messzeség sürgeti őket. |
|
 M
Hét színű a szivárványa fent az égnek,
Ez a koronája a mindennek… végnek.
Legalább ennyi a szépsége... vidéknek. |
|
 M
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, Asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom. |
|
 M
Éreztem én, hogy ezen estét a kertben kint kell töltenem,
Láttam, a csillagfény-koszorúnak is kell a jelenlétem.
A lelki mindenható rám borult… rendben a lelkiségem. |
|
 M
Mióta elmentél,
magam ülök a padon,
zörög a sok levél. |
|
 M
Náladnál szebbet,nem ismerek
add nekem jóságos szivedet.
Én leszek kertészed locsolom
virágzó,őrök szerelmünket ! |
|
 M
Pacsirta dalol a fűzfán,
Pillangó karomra száll,
Arcomat szellő simítja,
Imára nyílik a szám. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 10. szerda,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
