|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Lelkemben béke honol,
otthon vagyok, lélegzem,-
fekszem jó puha párnán,-
újfent árad énembe. |
|
 M
Hosszú évek múltán visszatértem,
Szegény, jó anyámat nem leltem,
Belehalt a sok reménytelen várásba.
Fia emlékét örökre magába zárta, |
|
 M
Könnyem hull, mint a zápor,
lelkem őrülten fáj nekem,
hamis az egész világ,
tavasszal hit magját vetem. |
|
 M
A sok rossz, melylyel ott gyötörni vágynak,
Gyülölségednek folyton tápja lesz;
Hatalma nő e bősz erejű lángnak,
Mely megaczéloz és a harczra edz. |
|
 M
Egészen messze a Tavasz...és elállt az eső-a tavon kellemesen érint az idő-.
Ezrével a nádszálak versenyeznek a maguk szépségéért,
A szitakötők rendetlenségben...és hallani a méhek zümmögését.
Meleg és a tiszta nap buzdítja a virágoknak bimbóit:lehet virágozni. |
|
 M
De vágyom, társaságod Ivett!
Ezzel, elmondtam a lényeget.
Persze kén’ ölelni,
Veszetten csókolni. |
|
 H
Gyerekeim köszöntöttek,
nem is tudtam, hogy miért.
- Apák napja! - mondta lányom,
s úgy tűnt, őszintén dicsért. |
|
 H
A kék húsában csillagfény szegek,
keresztként feszül a horizont síkja,
villám dárdát döfnek a fellegek,
könnyekkel telik a remény sírja. |
|
 M
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és fehér.
Vigyázz, vigyázz, simogató kezem:
Hozzá ne érj! |
|
 M
Nézz meg engem:
Tobozodat én termettem,
ahogy sok testvéredét is. |
|
 M
Remény a reménytelenségben…
Reménytelenség a reményben…
Árnyak játéka a fényben…
Fény, az árnyékok ölében… |
|
 M
Átéltünk sok csodát,
egyszer hoztál egy alvóbabát.
Vajon hova lett?
Már csak a szívemben él, |
|
 M
Kezed kezembe simul szelíden,
némán ballagunk a folyóparton,
lágy szellő cikázik - ide libben,
mi némán folytatjuk majd ott. |
|
 M
Orgonafa virágzik a kertemben;
Szakítsatok egy virágot helyettem.
Láthatjátok, ha én nyúlok utánok,
Megrázkódnak, lehullattak az orgona-virágok. |
|
 M
A nő,csodálatos mennyei tünemény,
A legszebb isteni teremtmény !.
Körül vagyunk véve angyalokkal,szebbnél
Szebb csodálatos illatokkal. |
|
 M
Bíz’ már csak a gyermekkori emlékek mik megvannak,
Amik szépnek, jónak és tartalmasnak is látszanak!
Felnőtt életemre elvesztettem lélekszárnyakat. |
|
 M
Már nem harcolnak a fáknak ágai maguk között,
A partoknál a csónak többet nem vergődik-
Hullám hadak...amelyek vadul énekelnek
Ökleiket az Ég felé többet nem emelik. |
|
 M
Sirom legyen riasztó szégyen,
Ne lássam szűnni a nyomort,
És minden baj egy perczben érjen,
Mit századoknak méhe hord. |
|
 M
Tarka pillangó
Tűzvörös rózsabimbón?
Talán kék madár...?
|
|
 M
Csillag hullt alá a tenyerembe...
Honnan jöttél? – kérdezgettem őt.
– Oly magasról érkeztem kezedre,
Hadd pihenjek kissé meg előbb. |
|
 M
Rágott edények régésze vagyok...és barlangász.
Elfogadom őrült távozásodat...és hirtelen
Illedelmesen elűzlek tisztelt mókázó,
De szeretlek toszkán cserépkorsó. |
|
 M
Beteg vagy hát, ismét beteg
S én melletted nem lehelek, —
El is vagy most hagyva talán,
Oh én anyám, édes anyám! |
|
 M
Tizennégy éves koromig így lassan, szeretetben teltek az évek,
Nekem meg halvány sejtésem sem volt, később majd, jó voltodból, hogy élek.
Fölnéztem rád, Te voltál nekem a földre szállt Isten.
Hittem, de nagyon másnak, ilyen apukája nincsen. |
|
 M
Szeretem nézni az égen a felhőket,
magasban köröző égi repülőket,
s gyakran innen lentről integetek nekik,
míg ők Zselic lankás tájait meglesik. |
|
 M
Mind ebben a nagy lármában
Öt kisliba fürdött,
Kimutatva- be szerencsések...hogy a víz megjött-.
Nem féltek...hogy megfáznak...meghűlnek. |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
