|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Él az ember küzdve, bizva,
Vágya hajtja tudni, tenni,
Aztán meghal, és azontúl
Nincs ránézve semmi, semmi. |
|
 M
A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás,
Szegény halak a vízben remeghetnek, még azt hiszik, nekik szól a haragvás…
A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás. |
|
 M
Szerintem áldott, jó lesz a mai nap,
lám, a mezei virágok is vidámak,
égő vágy éled, száll szimfóniákkal,
épp rímbe szedik felfedett titkaikat. |
|
 M
Fecskemadár, vándorfecske kérlek,
Hogyha elszállsz, vidd a lelkem véled,
Messze tájon vadvirágos pázsit,
Kipihenni hej, csak oda vágyik. |
|
 M
Álmodtam egyszer, mindenről,
Erdőröl, fagyrol, tengrerről,
S felhős éjszakárol,
Egy elveszett ember csendes dalárol. |
|
 M
Esteledett a parkban,
sietve haladtam.
Úgy éreztem
mintha valaki követne, |
|
 M
Mily mélységes, mily végtelen kék!
De nem nyugodt, de nem pihen,
Ujjong, zokog, zihálva lázas,
Véghetlen vergődésiben. |
|
 M
Megyek én rendíthetetlenül, csak előre,
De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre?
Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok,
Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok… |
|
 M
Kiszámított rend szerint
egykedvűen
hol fenn, hol lenn
körbejár az idő, |
|
 M
Mi értelme lehet egy világítótoronynak,
Hogyha senki nem keresi fényét.
Egy remény...ami egyedül meghal,
Amint virágok méhek nélkül. |
|
 M
Néha, mikor csak ülök elmélázva,
egyszerre visszalépek a múltba
Érdekes, soha meg nem ijedek
úgy látszik, vállalom régi énemet |
|
 M
Mint az Édenkertben, oly béke van
a levegő is tiszta, mennyei,
tavi rózsák fürdőznek a tóban,
magasból folynak édes könnyei. |
|
 M
csodák tükrében
színről-színre látnak, örök jelen
tükröződései a világnak. |
|
 M
Jár házrói-házra nyűtt húrjait verve
Esőben, szélben a hárfás leány,
Szivének minden elfojtott keserve
Megérzik fájó, panaszos dalán. |
|
 M
Koca túrista voltan egykoron,
Montblank tetejéig mentem,
Ahová lift vitt fel csendesen.
Öltözetem elég silány nekem, |
|
 M
Most a múltról kellene beszélnem,
Bánkódnom a te tüzed körül.
Gyengédebb légy, őszintébb, hisz nékem
Te maradtál mára – egyedül... |
|
 M
Ne aggódj, nem lesz közös babánk!
Ugranánk a boldogságba, nagyon szeretném.
Tennélek lepedő redőjébe… tehetném? |
|
 M
Két dorgáló szem követ,
Amikor minden elmélyült álomnak tűnik,
Örökkön a szomjas pillanatok égnek,
Mint tengeren a világitótoronynak fényei. |
|
 M
Hová, hová lomhán lecsüggő szárnynyal
Tépett hajóm, te korhadt kis ladik!
Magányos fáklyád széllel és hullámmal
Még meddig küzd? Meddig viaskodik? |
|
 M
Fűben ülök, ez merengésem helye,
Árnyat vet rám a lombozat ereje.
Gondolatom siklik, ez fű teteje |
|
 M
Szívvel és szívből harsanjon a tamtam,
őszintén hódoljon be az ember,
többé sose álljunk a földdel hadban,
hajoljon meg a földig ki vesztes. |
|
 M
Nem tudja senki...hogy itt lustálkodok-hátammal támogatom a csónaknak oldalát-.
Napnak sugara alatt a fű illatozik ferdén a fényben,
Távolban kék köd fedi a tónak vizét,
Egy fehér kócsag siklórepülésben a tóra érkezik...és mert itt végtelen az élet.
|
|
 M
Nem földi mérce szerint van a Rend.
Anyagba zárt szellem vagy.
Ismerd meg önmagad! |
|
 M
S a mig varázsa hőn mosolyg a szívre,
Ragyogva kél, ragyogva száll a nap;
De nemsokára, zord idők ha jőnek, |
|
 M
Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt,
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt. |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
