|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Sírhatnál is,hogyha tudnál...
Meleg ágyban elaludnál.
Könnyed már nincs,mind eladtad.
Nincs több fájás!-megfogadtad! |
|
 Gy
Nélküled vagyok
Tikkadt, kicsi ér
Por száraz kenyér
Majd megfulladok |
|
 Gy
Megöregedett az asszony,
Azért búslakodik,
Ha belenéz a tükörbe,
Mindig siránkozik. |
|
 Gy
Régmúlt gép-képeibe, az idő húzott maszkot…
|
|
 Sz
lábam...botlik...nem enged...
könnyem...hull...fejedre...
kezedre...dermedő...gyöngy...
fájdalmam...elpihen...sóhajt... |
|
 Sz
A lélek önnön gyötrője. Sivár
Börtön a lét. Megdöbbent a halál.
Ám kínjaid benned gyökereznek,
Nem vádolhatod értük az eget. |
|
Belépsz pillantásom sugarába,
Puha lépted nyomán porzik a fény,
Lehajlik karod jázminfa ága,
Susogva forog körülötted a szél. |
|
 M
Míg merengek,
még melenget,
simogatja arcomat,
de már nem hevít a nap – |
|
 M
Eléred biztos egyszer
létednek alkonyát.
Hol nem kérded magadtól
azt, hogy hogyan tovább. |
|
 Gy
Nem sokára itt a tél
Azt dúdolja most a szél. |
|
 M
A szürkület bágyadtan piheg a ma derekán,
A dércsípte tájra ólomkarokat nyújt.
Mámor-ittas árnyak pőrén keringnek az éjben,
Ablakok résein leselkedik a maró múlt. |
|
 M
Műtét után egy nagy beteg,
Totyorog a folyosón,
Nem szabadna még felkelni,
De Ő mindig kioson.
|
|
 M
Most harminc könnycsepp csordul a szívre,
minden évért egy. Igaz álmok ragyognak benne,
vetít a lélekre tiszta képeket.
|
|
 M
Ne higyj a holdban, ha rád nevet
Mert ha kell eltakarja szemed
S ne higyj a hazug csillagokban
Főleg ne a fénylő Esthajnalban |
|
 M
Ha itt vagy nálam, kész csoda.
Mi eddig volt, csak álmomban
éreztem,
|
|
 M
Odakint tél, s én ülök a szobámban,
Ábrándozva, bóbiskolva, boldogan.
A Nap rám kacsint szenderegve,
Ahogy a távolba révedek elmerengve. |
|
 M
Műanyag nők,felturbózott... telt idomok,
Poliészter ruhalomok,fagyott mosolyok..
Tudattalan gyarló............Istenmajmok....
|
|
 H
Termetes mérföldkőhöz érkezett
Letűnt idők munkáskrónikása
Úri-nemes Gödöllőhöz kötődött
De gyakran nélkülözés volt a társa
|
|
 H
Az élet ősze ajtómhoz érkezett,
- Érett kalász a holt tarlóra hull -,
Éjszakánként csalóka képzelet,
Bölcsődalát zenéli a múlt.
|
|
 M
Lehulló falevél táncot lejt a földön
Lehulló vágyaim emlékeit őrzöm. |
|
 M
Az elmúlás hangja leng a táj felett,
puha ködön át közelít a csend.
A fák hűvös sóhajától megborzong a völgy,
édes avarillat hinti szét az őszt. |
|
 M
Az alkonyat fényében
fogant a giccs.
A hintában évődtem
ezen egy kicsit, |
|
 M
Nap telik napra, hogy nem látlak
s nem tudom elfogadni, hiába várlak.
Csak nézek ostobán, választ keresve,
de hang és betű nélkül lettem, szívedből rekesztve. |
|
 Gy
Talán a szívét újra felmelegíti a szerelmem lángja
Sajnálom, hibáztam, belátom mára |
|
 M
Kötelező!- Miért az?
Feladatom!- Ki választotta?
Én biztosan nem!
Nem látod mit tettél velem! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
