|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Rét
a völgy
álmodik,
őszlevelek
avarba hullnak. |
|
 M
Guzsaját a katrincza
Csipejéhe' szorítja. —
Kára nincs egy pillanat.
-Fonva, dalva mind halad. |
|
 H
Zöld a levelek alapszíne,
ősz a levelek festőmestere.
A bágyadt őszi napfény
sárgára halványít, |
|
 H
Egymagamban állok
a semmibe kiáltok.
Körülöttem senki
nincs kihez szólni |
|
 M
Mikor elfáradtam, megpihentem a félhold
Alsó csücskén, meresztettem szemeimet,
Innen beláttam a világ mindenséget. |
|
 M
Egy szó, mint száz: az ősz az szép,
változást hoz, némán csókol
még csordultig van színekkel,
aztán a télnek behódol. |
|
 M
Feltámadnak az ibolyák,
A dalok, a szerelmek.
Holt kedvesünk vonásait
Hordozza drága gyermek. |
|
 M
Ó, figyelj, Te távoli Mona!
Nem jó ez… nekem álmok harca! |
|
 H
Szeretnék neked levelet írni,
válladra borulva sírni,
érezni bőröd illatát,
de szél suhan a fákon át, |
|
 H
Épp most hervad a lelkem,
ahogy az ősz is sorvad....
Nézd, az a levél rőt volt,
most meg ó, jaj, hogy fonnyad... |
|
 M
A mi földünk forog és gömbölyű
Kering is a Nap körül
Az meg tagja egy csillaghalmaznak
ami meg a világűrben kering. |
|
 M
Forró vágyam ha nem oltod,
Lángját ne szítsd szüntelen
Szép szemed csábos tüzével
Átkos kéj e gyötrelem: |
|
 M
Egyedül kell ezt cipelnem,
felfeszítenek rá engem.
Krisztust csak egyetlenegyszer,
engem naponta ezerszer. |
|
 M
Elmentem mellette némán,
nem néztem rá,ő se énrám.
Azért hallkan,titokban,szivünk,
fájón, mégis összedobbant. |
|
 M
A dombok lágy ölén, egy éltes templom áll,
a tornya égbe nyúl, hol tág a láthatár,
a hegy vigyáz reá és néhány vén fenyő,
s a nap ragyogja át, a fény, az éltető. |
|
 M
kinyitom szemeimet és gondolok
a szerelemre,mint egy vallásra,
amely térdre kényszerít. |
|
 M
Már csak egy rézszínű levél csüng a fán,
a többi már szikkadt, a földet takarja,
ligetben a fűz, a bükk, a hárs, a nyár
pihenni tér, illata orrom facsarja. |
|
 M
A fák lombja, színes ruhába bújt,
fasornak, tükörképet tó vize nyújt.
Gyöngycsillámmal szórja tele a szél,
hullámzó víztükrön játszó napfényt. |
|
 M
Vakít, de boldogít a trónülő,
Uj fény, ragyogás kél nyomába;
Uralkodjál örökre ide benn:
Szerelem, érzések királya! |
|
 M
Egyszer volt, máskor nem,
talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem. |
|
 M
Narancs vörösben nyitotta ki szemét a pirkadat,
s mintha csak egy kósza fuvallat vonult volna erre.
Nézd, szelíden rám mosolygott, köszöntött a virradat, |
|
 M
Lélek vihara,
a vigaszt hozó szóban
csillan, új kezdet. |
|
 M
Nézem a Holdat. Teste aranyló ékszer az égen.
Száz kicsi lámpás ontja a fényét, s szórja a földre.
Érzem az éjjel hűs ölelését - jó ez az érzés! |
|
 M
Áldjon meg az Isten, hogyha nem szeretsz is,
Hogyha már az enyém soha nem lehetsz is.
Minden szál virágért,
A mit nekem adtál, ezer annyit adjon, |
|
 M
Mostanában olyan nyomott vagyok,
gondolataim búsak, oly szürkék,
hervadóak, ködösek, mint az ősz,
s fojtogatnak groteszk, fájó tüskék. |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
