|
 Vendég: 47
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
fordulj a fény felé,
ragyogj vissza a Napra,
elpazarolja sugarát,
ha nem szívod magadba, |
|
 M
Egy nap Ferkó túlzásba vitte
a rosszindulatát,felgyújtotta
haragosának a családi házát
amit kibeszélni nem tudott,
|
|
 M
Kék
szárnyak,
áttetsző,
rezdülése, |
|
 M
Elhittem, hogy igen, megvalósul álmom,
itt leszel majd velem, mámoros hajnalon.
Tudtam, hogy bízhatok, aranyló alkonyon,
ezüst szikrázásban, jött el az angyalom. |
|
 M
Elcsendesedik váratlanul,
rozsdás paplanba takaródzik.
Nyakig felhúzza, oly jó meleg,
ott maradni úgy akaródzik. |
|
 M
Len-ingét nyaktájon megoldja,
Így válla gömbölyűbb neki,
S az ing alól két kényes pontja
Sejlik át – lányos keblei… |
|
 M
Kertemben kopogtat az ősz,
oly szép, hogy cseppet sem búsulok,
ahogy az avart taposom,
oly mágikus, hogy ellágyulok. |
|
 M
Mindenkitől távol, halvány lett a fény,
szeretetlángocskám, ki ne aludj még!
Fényét a sötétnek, csak a jóság adhat,
amely a szeretetből, sugárzik nyugalmat. |
|
 M
Megesett, nézel hirtelen –
Neked oly boldogság terem,
Hogy szemedből a könnyfolyam
Úgy dől, |
|
 M
Varázslatos lett az ősz,
ragyog, mint a szentjánosbogár.
De még a ligetben virulnak
az őszi szirom- csodák. |
|
 M
Egy bájos teremtés,
Nem volt csúnya...nem volt szép,
És szóba elegyedtem vele,
Nem a világegyetemről...és nem kérdeztem:hogy velem szeretkezne. |
|
 M
Balrol a gotikus híd ívelte át a folyót
csokorba kötött lámpásai kápráztatók.
Szembe a Notre Dame csonka tornyai
belül,áhítatos imádkozók százai |
|
 M
Elmentél tőlünk, itt hagytál minket,
Egy jobb, szebb s boldogabb helyre. |
|
 M
Életképek,
hajnali fénnyel. |
|
 M
Szeptember búcsúzott és október érkezett,
a levelek, mint az arany, úgy tündököltek,
már ők is készen álltak a nagy változásra,
épp az egyik fán villantak a mélyvörösek.
|
|
 M
A rémisztő magányt, örökre messzire űzöm,
az álmokat , célokat reményszálra fűzöm.
Lélekrezdülés, mosoly kék óceánja lesz,
csillogó könnygyöngyöt arcomra a fény tesz. |
|
 M
Szorongó emberek
áradó erőszaktól rettegnek.
Védekezésre nincs elég erő,
a föld óriás temető. |
|
 M
Hogy a szív dobogjon, fel kellett nőnöm,
Hogy a hit ragyogjon, meg kellett ölnöm,
Hogy a lelkem szálljon, s mindent kiálljon,
Testembe zárom, velem álmodozzon, |
|
 M
Napod csodálatos fénye
Játszik folyónk habjain,
Játszik rőt ligeti lombbal,
S bogyókkal az aszalón, |
|
 M
Aztán elállt, nyirkos, hűvös lett a takaró,
szél tépázta kabátom összébb húztam,
hajam mint a szénakazal oly nagyon csapzott,
most tombol az ősz, de már tél jő dúltan. |
|
 H
Égből rozsda és arany csordogál,
az elhagyatott utakon nosztalgiának szőnyege .
Ez a késő őszi halotti lepel,
szomorúság és véres levelek szövete. |
|
 M
Vén lombok közt gondtalan bujkálok,
hulló arany levelet csodálom,
őszi szél sodorta el az álmom,
őszi szél sodorta el nem bánom. |
|
 M
Lélektársak leszünk együtt, a szomorúságot messze űzzük.
Színes lufik, bábfigurák, kisautók szöszke babák,
összekuszált kóc a hajam csíkos zoknim orra lyukas. |
|
 M
Adj magadnak kódolt nevet,
az sem baj, ha kinevetnek.
Ellenségünk mindig akad,
néha irigységből fakad, |
|
 M
Jöjj te drága fény, ne hozz többé éjt,
add meg tisztulásom, igaz reménységét.
Rózsaszín köd, tisztaságot hoz,
álmaink alkonya, új világot mos! |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
