|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Történelmi múltunkat
Véglegesnek kell elfogadni!
Siránkozás él. |
|
 M
Itt
A tél.
Bennem is...
Voltam múlté...
Békés csend igéz. |
|
 M
Disznók közé keveredtünk rövidesen,
elveszünk,mind egyformák leszünk,
négerek,kiválasztottak és a sok naív
térdeplő fehér ember, |
|
 H
Volt egyszer, valaha régen
még az édeni időkben.
Mikor az emberek, éltek!
Szabadon nevettek. |
|
 H
Az életben, szabad akarattal sokszor rossz felé megyünk,
Elkövetünk nagy baklövéseket és torzul a jó élet!
Hogy majd a helytelenségből az életúton merre megyünk |
|
 M
Tarélyos hullámok a tergeren
hajóm úszik a képzeletben,
három árbóc dagadt vitorlái,
süvítő szélben,végtelenben, |
|
 M
Nekem már a csend kell,nyugalom ,
Derengő hajnal,Békés alkonyok !
Tűz parazsa,állandó csendesség,
Talán egy tücsök kedves szava!
|
|
 M
És az orvos szólt sötéten:
„Uram, én e bajt nem értem”
Elrémültem, térdre hulltam —
S imádkozni megtanultam. |
|
 M
Már csak egy emlék voltál nekem,
rügyező liget, fakadó szirom.
Egy elröppent, csodaszép álom,
suttogásod örökzöld pázsitom. |
|
 H
A költők a pokol kapujában születnek,
És egyedül találják meg a nap felé vezető utat,
Sok szóval védik magukat
Fonva az erkölcsöt képzeletnek lávájából. |
|
 H
Nem számít az életed,
Fogd csak fel végre,
S vesd szemed elé vétkedet,
Mi vetül már az égre. |
|
 M
Lila orgonavirágok
szerelmes párok
érzik a megújulást. |
|
 M
Nincs menhelyem, hol megpihenjek,
Az ég dörög, sikolt a vész,
Harsog a szenvedés zúgása . . .
Az élet terhe oly nehéz! |
|
 M
Fényhíd látszik már
Az erdő fái között.
Te vajh’ bokor vagy? |
|
 M
Álmodik a tavasz,
künn pezseg a világ,
kél a rózsás virág,
virgonc, mint a kamasz. |
|
 H
A házam előtt vagy. Gyere be...ha
Legalább egyszer az életben egy vágy megfojtott.
Kínok között lelkedet...és hallgatnia kellett,
Itt tudni fogod mennyire fáj egy ki nem kiáltott kiáltás. |
|
 M
Élet virága új szirmot bont érzem,
fájdalom, könny mindig erőt ad nékem.
Lélekrezdülés, holnap tudom szép lesz,
apró könnygyöngyöt arcomra a fény tesz. |
|
 M
Járnak pár százan sápadt képpel itt,
Közelgő sorsát érzi mindegyik;
De nem okoz félelmet senkinek,
Ágyban, párnák közt halni meg. |
|
 M
Csak ne lennék ilyen alacsony termetű,
hisz óriásnak a hegycsúcs csak lapály.
De így csak vérem hullatom, mint a fecskefű...
Mond, a Parnasszuson tán lehetek lakáj? |
|
 M
Tavasz dudorászik,
ring a sok rózsás szirom,
földillat ocsúdik,
nyelem s nyelem, oly finom! |
|
 M
Van itt nagy remény,
Szívember utánad vágyódok,
Sok napot meg, végig kínlódok! |
|
 H
De szeretnék kislány lenni,
a Smaragdvárosba menni,
sétálni a sárga kövön,
mert azon sétálni öröm… |
|
 H
Virágos tavaszi fák alatt,
átfonod szelíden vállamat,
akácos illatot hord a szél,
életünk fogy, mint a gyertyabél. |
|
 H
Nem szabad, hogy megtörténjen,
Hogy mikor eleközt vérben fekszel,
S hirtelen magad látod az út kövében,
Tele szívvel, de semmi lélekkel. |
|
 M
Őszben fénylő hajszálamon egy esőcsepp koppan,
már tavasz van, de lassan a rózsás nyár betoppan.
Mire ide ér vígan, fonatommal kész leszek,
míg tombol, salsát rop, illatos fejére teszem. |
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
