|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
A szíved hideg,
fagyos jégcsappá dermedt,
hiányod ölel. |
|
 M
Oly békések, s csendesek, hisz
a tópart is háborítatlan.
Mindketten nagyon boldogok,
de jő az ősz, hisz nyughatatlan. |
|
 M
Van munkája bőven az ősznek, most erdőkben, még kertekben, fasorokkal,
Ha meg a tél ideér, átveszi a melót, és zenél a jégcsapokkal.
Lesz akkor nemulass, nekünk is természetnek is, jéghideg holnapokkal! |
|
 M
Ölelj át
betelik a föld,
hittel s reménnyel,
ahogy a folyók töltik meg a tengert: |
|
 M
Vehemens méh rózsabimbót legel
Batár-virág, édes illat lebeg.
Földre pottyan üveg-nedű sóhaj,
harmat burok foszlik. Minő talány! |
|
 M
Október végén hatvan éve
kitört a népharag,
követelt a tömeg függetlenséget
és szabadságjogokat. |
|
 M
Érzed fájdalmam
dalát ? Szivemböl
szól hozzád,
könyörűlj hát...... |
|
 M
Most szinte látom magam előtt,
pipájával karikát pöfékel.
Sajogni kezd újra a szívem,
ahogy nyílt tekintetébe nézek. |
|
 M
Érzem, hogy nincs érzelem,
Ez a lét képtelen,
A lelkem az ételed,
Vedd a véremet, |
|
 M
Szín-kavalkádok, minden irányban másként
Láttatják, hogy ősz színei, hogy változnak.
A színek változásai mindenütt kissé másként
Mutatják meg, hogy a fű, a növények, hogy változnak! |
|
 M
Újabb ablak, lám,
Hol a fény – szokott...
Bort isznak talán,
Üldögélnek ott. |
|
 M
Lelked mint kiürült raktár,
hervadt ideák poshadó szára,
orrfacsaró a bomlás virága. |
|
 M
Erdőn rejtélyes lombjukat
A fák bús zajjal levetették.
Mezőkre köd nehezedett. |
|
 M
Ormok háta,
Rajta: pára
Kabátja. |
|
 M
diók bújnak az avarban,
érett fürtök a karók alatt,
dinnye a talajon,
körte, alma, szilva az ágakon. |
|
 M
Én már látom a téli hideg, loholva közeledik,
Még talán messze van… tudjuk, ő soha nem késik.
A kergetőző szél előrejött, tőlünk nem idegenkedik! |
|
 M
Jégcsapként lesz az éj törékeny,
A sötét zenét nyöszörög,
Nyűtt frakkodon fekszik majd szépen
Egy aranyos kutyakölyök. |
|
 M
Tarka madár ezüst hangján,
Napba lendül úgy pityeg rám
Kék ég szellős kis darabján. |
|
 M
Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon…
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon. |
|
 M
Mig közöttünk jártál,
Annyit se mondhatok,
Hogy meg lett volna a
Betevő falatod! |
|
 M
sáros az utca,
lucskosra mosta
őszi eső |
|
 H
Esti sírkertben, fellobbanó gyertya lángja,
viaszkönny, csend-csillagként hull a fejfádra.
Mindenszentek, halottak napja, lelkemben bánat,
imára kulcsolt kézzel emlékezem anyámra, apámra. |
|
 Gy.
Legtöbbet az emlék és a fájdalom
az ami útjukat a sírokhoz vezeti,
de van sok, kit a lelkiismeret kínoz,
és a rég elkövetett bűnt, most itt vezekli.
|
|
 Gy.
Itt vagyok a sírkertetekben, rendszeresen eljövők,
Veletek kapcsolatban én, minden -múlt- rosszat ellökök.
Minek emlékezzek a rosszra, ne féljetek... eljövök. |
|
 Gy.
A föld, a víz, a levegő
éltető, tápláló erő.
Növények, állatok,és emberek
élettere a Föld. |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
