|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Olyan csúnya, hogy már szép,
fejében kevés az ész.
Olyan buta, hogy már okos,
ötleteid tőle lopod. |
|
 M
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső,
Tegnap este már előkerült a vastagabb, átmeneti kabát, esernyő...
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső. |
|
 H
Megkérdezte tőlem, Gizi,
miért vagyok ilyen zizi?
Azért vagyok ilyen, - kedves -,
mert a paplan mindig nedves, |
|
 M
Hamarosan elkezd az ősz rozsdásos lenni,
Színeinek kavalkádja, meg tündökölni. |
|
 M
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték ! |
|
 M
A benned érző kedves, drága szív,
A benned égő fényes, tiszta lélek
Megértett engem… Ó, hadd nézze hát
Mivoltomat a te szemeden át |
|
 Gy.
Vágytól izzó tekintetem meggyújtották szemeidet...
Azokat, amelyek örökké szerelmet teremtenek,
S még ők a napnak csillogását elkapják,
A nedves tekinteted hordoz egy izzó szikrát. |
|
 Gy.
A szó a látszat,
a gondolat, az érzelmek ruhája,
anyagi valósága.
Lényeg a tartalom, szellemi, |
|
 Gy.
zép, túl szép a lelkedben;
Késő, már túl késő a gondolatomban,
Osztozunk, osztozunk ugyanaz rejtélyen,
De nem lehet tudni, nem lehet tudni, hogy az út végén mi van. |
|
 Gy.
Az első hó betemetett,
De a rosszal jó is jött:
Nem ittam én egy nyeletet
Reggeltől, többek között. |
|
 H
Fáradt tollpihék szállnak,
Angyalok meztelen árnyak
a csillagtalan éjben.
Szemük fekete ében, |
|
 H
Ha zöldelő, virágos réten
Egy árnyék elsuhan;
Tudom, hogy minden földi élet
Igy száll el nyomtalan,
|
|
 H
Rozsdásan nyikorgó, olajozatlan, de nevetséges indulatok,
Mit kísér az agyament, leragadt, végzetesen eltorzult eszmeiség...
Ha már súlyossá torzult rögeszme, és töredezettek a tudatok, |
|
 H
Nem járt az Emirátusokban,
Rómát sem fedezhette fel,
S már aligha fordul meg ottan:
Cicáját hagyni nincs kivel. |
|
 H
Szomorú látvány,
fehér kőhalmazok,
kik itt éltek valamikor,
többek voltak, nagyok. |
|
 M
- Hiszek benned.
Az élet nagy,
A felhő eltűnik
Az álom ismétlődik.
|
|
 M
Fejemet nem töröm:
Jobb annál az öröm.
Kár hiába,
Bolondjába |
|
 M
Megérkezett az Ősz…még a Tél is,
S velünk együtt a fecskék elrepültek.
És: csak szeretni?- mindig szeretni?
Hideg volt, és a fagy keménnyé tett. |
|
 Gy.
Van Vénusz, ami rád hasonlít
Ősi, óvó és veszélyes
vad és olvadó, kívül puha,
de belül szilárdabb, |
|
 Gy.
Egészségért imádkozunk,
megjavulunk, fogadkozunk.
Ha megérjük az új évet,
talán könnyebb lesz az élet |
|
 Gy.
Ezen a világon mindennel,
Hol pótdíjért sokan tanulhatnak,
Oly kár, hogy egy egyetem tisztességesei
Ostobáknak, oklevelet nem nyújthatnak. |
|
 Gy.
Nem tart soká az elválás, pillanatnyi döbbenet,
Az ő forró nyomait kell híven követni nekünk.
Keringjen csak Moszkva felett baritonja, a rekedt,
Mi meg együtt sírunk vele, és együtt is nevetünk. |
|
 Gy.
Önbántó én,
Harapó kicsi lény,
Légy az enyém,
Fogd a kezemet. |
|
 Gy.
Tegnapjaim, már mind temetett és ehetetlen...
A mákat nézem, ezek nagy része temetetlen.
Holnapjaim… vajúdásuk szinte lehetetlen. |
|
 H
Az őszi szél vadul kavarja vegyes színeket,
Üzeni is, hogy a jövőre készen legyetek,
Küldi eme üzenetét a ligetes erdőségnek,
Meg az oda kiránduló gyerek és embertömegnek! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
