|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Álmodjatok szépeket,
kék eget és zöld gyepet.
Bárányfelhőt az égen,
vadvirágot a réten.
|
|
 H
Menj, törött tölgyön találjon
Makkot mókusod,
Lódulj, kihűlt vulkán
Kráterében csiholj tüzet,
|
|
 H
Zöldellő mező,
hajlongó fűszálak
ringatóznak,
mintha hívnának,
|
|
 H
Tulipánról a tavaszt
én csak tenéked szedtem,
lassan nyíló szívedbe
a szívemet ültettem.
|
|
 H
Szeretsz e?
Mondd!
|
|
 H
a derűs fiatalok, jókedvüket
szikrázó nappal megkettőzve -
már strandpapucsban, és
térdnadrágban caplattak
|
|
 H
Erőn felül ért a próba,
- alattomban érkezett
a múlton át kígyózott, -,
befont a szerelem-inda.
|
|
 H
Mennyi elvesztegetett energia,
Aminek nincs mit tartania,
Mert elpazaroljuk az életünket,
|
|
 H
Lökted, löktem.
Ettől lökött lettem.
Elegem lett belőle.
Menj a fészkes fenébe! |
|
 H
Ökör elöl, szekér hátul,
mi gond,
ilyenkor kire
hárul?
|
|
 H
Ősz galamb, élete alkonyán
Vésőt vett kezébe,
A szobrászmester, hogy álmait
Sziklába építse.
|
|
 H
Kérlek Istenem,
Vedd le terhemet,
Túl sok a teher,
Menten betemet.
|
|
 H
Esik csak esik az ólom súlyú felhőkből
S mint álmos lélek lepereg a palástról
Az üres nap válláról...
Már unom létezni, fújom számtalanszor.
|
|
 H
A
megbocsájtás
keserédes
virága
|
|
 M
Orgona illata száll,
Hozzánk közeleg a nyár.
Érzem a levegőben
Vágyam is lebegőben |
|
 M
A zúgó folyó,
ha tengerbe érkezik,
átöleli őt. |
|
 M
Árnyalakodat a múlt
homályos-arca
átszabta. |
|
 H
Vajon, mikor, hol és miért veszett, -
Mely volt az, az utolsó pillanat;
S, ha lehetne is, miért nem enged’
Éleszteni azt, amely még hamvad? |
|
 H
Elmenekültem a Boldogság elől,
Féltem, ha megtalál, majd megöl,
Nem engedi, hogy szabad legyek,
S megbélyegez arany bilincsével. |
|
 H
Habzó borok szonátája,
Éneked zengő zajgása,
Soraid parttalan áradása:
Mély tengerek morajlása.
|
|
 Gy
Egy léghajó épp arra repül
Hallja a sírást, s fölébe kerül |
|
 H
Régi könyvek illatát érzem.
Az ablak mellett ülök, s tűnődök.Kint
az orgona virágzik éppen. |
|
 H
Döbbenetes dömperes per,
A sértettet elütötte a dömper. |
|
 M
Nézd ezt a szívós bolhát s benne azt,
Mily semmiség mit tőle megtagadsz,
És most engem majd téged csíp megint,
Közös vérünk e bolhában kering. |
|
 M
Ahogy elmentél oly üres lett minden
Jeges szél fújt végig a szobán.
A szívem fájt, de botorul azt hittem
Visszatérsz még egyszer én hozzám, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
