|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Egyszer volt, hol nem volt
Volt egy ember és egy bolt.
Az ember elment a boltba
Venni egy lényeget.
|
|
 M
Csend szava suttog a táncoló széllel,
víztükrében a Nap kábultan kél fel.
Nyújtózkodva a fák felnyúlnak az égre,
sziromesőt szórva harmat hűs cseppjére. |
|
 M
Szívszakadva vártam a szerdai napot,
meleg, barna szemeidben örömkönny csillogott.
Elindultunk együtt a szirénlelkű ismeretlenbe,
hogy egy felejthetetlen nap kulcsát add a kezembe. |
|
 M
Mutató és hüvelykujjam,
Erősen összeszorul,
Képzeletben pengetőt fog,
És a húrok felé nyúl. |
|
 M
Egymás kezét fogva
A boldogság kapuján
Most beléphetünk újra,
Mosolyoghatunk a múltra. |
|
 M
Ne hagyj el minket Szűz Mária!
Ne hagy el minket drága Őrangyal!
Ne hagyjatok el minket édes Szentek! |
|
 M
Vígadó múzsák között
elődök, élők, eljövendők
lant kedvelők, lant pengetők.
Itt vagyunk mindahányan
|
|
 M
Nem lehetsz másképp az enyém,
Sehogysem... Hiába is...
Csókod semmivé égetné
Gyönge testem vágyait. |
|
 M
Ülök a semmi közepén,
könnyeim patakká váltják
a nap sütötte életet. |
|
 M
Nincs mese, a tavasz
eljött megint!
|
|
 M
Ám nélküled minden tovalibbent perc oly üres,
Mint szolgák törött pohara,
Üvegszürke, poros, régi, repedezett falú,
Csorba, üres-üres bögre, |
|
 M
Sírj csak, sírj nekem még, mondd el, mért fáj lelked
Én majd őrködöm szíved romjai felett
Csak mesélj, hogy enyém legyen egész lényed
Birtokoljalak azáltal: én megértem. |
|
 M
.."Amikor az idő, évről éve pereg, csak
emlékeket hagy hátra, - néha boldogat,
de nagyon sokszor csak kegyetlent"...
(emlékeiből él a világ) |
|
 M
A természet újra éled,
S én is újra élek, véled.
Te hozod a tavaszt nekem,
Te vagy az én szép ünnepem, |
|
 Gy
Ha fejed, fejemre hajtod,
Veled jövőmet olvasom.
De jó ha veled alszom.
Gondolataim megosztom.
|
|
 M
Fehér ingben, öltönyben, nyakkendő lóg nyakában,
Borotvált arcán mosoly, zselé mosott, fésült hajában,
Foga fehér, szeme csillog, boxolt cipő lábán,
Kalappal a fejében indul, tarisznya a vállán. |
|
 M
Júdásként árultál el engem
veled szállt mennybe a lelkem
engemet te megcsókoltál
a magánynak odaadtál |
|
 Gy
Ott tart kétkedő gyanúm,
keresztre küldted!
|
|
 H
Óvatos lépések előre és hátra,
aztán jobbra és balra, nem nézve a lábra,
ívesen hajló derék, kecsesen tartott kéz, |
|
 H
Útvesztőink állomásai
személyre leosztva
elrendeltetettek |
|
 H
Feltámadt a Jézus eme szent ünnepen,
Megfeszítve szenvedett, meghalt a kereszten.
Megváltotta ekkor a világ összes bűnét,
Elnyerte az Úrnak végtelen kegyelmét. |
|
 H
Vannak népi bölcsességek,
Miket nem árt ha tudunk,
Ezekről a mondásokról,
Apáinktól hallhatunk.
|
|
 M
Mint tó tükrét a szél
borzolod lelkemet.
Árnyékod kergetem. |
|
 H
Boldogtalan miért vagy
Mikor minden oly vidám?
Szemeiden látom
Istenem, sírtál. |
|
 H
Azt mondják, hogy néha az ember
Éjjel megálmodja azt, mi eztán jön el.
Én is nemrég egy fáradt, sötét éjjel
Álmodtam egy lányról, kit sosem felejtek el. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
