|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Dórának nevezte mindenkoron magát,
Míg el nem kapott egy iszonyatos náthát.
Nem nevezett utána sehogysem, senkit,
Hisz elment a hangja, s vissza nem jött eddig. |
|
 M
Mivel Istvánnal elvitték a Szent Koronát,
Ulászlót csak alkalmival koronázták.
Dénes érseket börtönnel fenyegették,
Szent István ereklyéjéről a koronát leszedték. |
|
 H
Nevezetes napon
Ültünk a padon.
A vijjogás-szaggatta éjben
verset írtunk éppen
|
|
 H
Becsaptatok ti hazug álmok
Letépett függönyök mögött
Kiszáradt folyók szomjas medre
Kupacban az élet hordaléka
|
|
 H
Virágok
könnyes
szeme,
lehullott
|
|
 H
Csak állok itt, és a régi időkre vágyom,
szerelemre, fényes csillagok alatt.
Csókra váró, csóktalan éjszakákon
rohanj kedves, siess csillapítani vágyam! |
|
 H
Széllel szálló állat ellett,
Táltos tejét sztyeppén szoptam,
Vad mén nemzett szűz hó felett,
Így hát a pusztához szoktam.
|
|
 H
Újra átléptük Európa kapuját
új reményekkel, régi bánattal teli
elásva ádáz csaták bárdját
most zászlóink bonthatjuk ki
|
|
 M
A vágyaim elrejtettem!
Az álmaim eltemettem!
Sír nincs ahol megállhatok.
Nem illatoznak virágok. |
|
 M
Szépen szól a madarak dala
A nap és tavaszi szellő hallgatja.
Életörömtől hangos a hajnal
Mindenkit köszönt pírral és dallal! |
|
 M
Leszáll az éj. kobold jő,
Csöndben zsákot cipelő.
Tele álmokkal, mit széthint.
Elalszik, kit kezével megérint. |
|
 M
Ő,ki mindenkin segít,
Talány marad mindig,
erőt honnan merít? |
|
 M
Csak fényt akarok látni,
aranyló csillámló napsütést,
hajnali pirkadatkor hallani
madárkák vidám énekét, |
|
 H
Van egy világ, mely messze van és közel,
Távol is, itt is megtalálod,
Keresd, és nem leled, hagyd, és felbukkan,
Akkor is, ha te már feladod.
|
|
 H
Emlékezem a boldog múltra.
Spontán jött a boldog pillanat.
Felmásztunk egy tetőre és
ott először dobbant szívem
|
|
 H
Szöszi végre jogsit szerzett,
Mellékúton vezetget,
Egyáltalán nincs forgalom,
Veszély itt nem fenyeget.
|
|
 M
Az Őszi est melegében mellettem ülsz...
Illatodat szippantom
Mely kék füstként libegve
Melleidről jő parfümként |
|
 H
A lemenő Nap sugara fürdik a tóban,
búcsúzik tőle a vigyorgó teli Hold,
csillagok fénye ragyogja körül,
valahol már a szférák zenélnek,
|
|
 H
Vágy-jövőből építünk jelent,
S nőnek mögöttünk izmos múlt-falak,
Ölelünk magunknak végtelent,
Mint el nem váló csillagsugarak.
|
|
 H
Álmomban láttam halálát a testvéremnek:
csendes, megadó, békés belenyugvást.
Úgy dőlt, oly lágyan, mint ki simulna a földbe,
akár fűszál a lépő láb alá.
|
|
 Gy
Hittem az álmokban de ma már nem hiszek,
mert sorról sorra megcsaltak engemet. |
|
 M
nézz szét magad körül
szenvedésednek senki nem örül
s az idő egyre csak röpül
a lelked szép lassan megsemmisül |
|
 H
Egy pillanatra megállok a kerítésnél és nézem őket,
- minden nap, mikor arra elmegyek. |
|
 M
Breki béka, sárgarépa
Tied, lehet Sára, Éva.
Gondoljál rám néha- néha.
Így olcsóbb lesz majd a répa. |
|
 M
Egy hatalmas korlát,
Egy őrült hasonmás,
Aki lángba borítaná a világot,
Amilyet még senki sem látott. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
